Női misztériumok

A gésák, az igazi gésák sminkjei gyönyörűek, idegenek és titokzatosak. Csak fehér, piros és fekete színt használnak. Az a gyönyörű nyakvonal! A hímzett, mintás selyemkimonók - bűvöletesek.

Itt Európában nemigen közelítjük meg ezeket a tökély sminkeket, inkább úgy teszünk, mintha értenénk: a gésa sminkek azt mutatják meg, hogy számunkra, idegeneknek milyennek tűnnek ezek az arcok, hogy bennünk milyen érzéseket, hatásokat keltenek. Nem igaziak, de szintén érdekesek: a mi szempontjaink, eltérő kultúrűnk lenyomata is bennük van.

Az első sminken látható a jellegzetes, fehérre sminkelt, már-már maszkolt arc és nyak, a láthatóvá tett, boltozatos, gyönyörű, alabástrom homlok.

Piros helyett a szem környékén fuksziát, a szájon sötétrózsaszínt és sötétbarack fényt használ. A szemöldök feketére színezett, hullámvonallá festett. Az orrtő irányába és a halánték fölé meghosszabbított. A fuksziaszínű festék a halántéknál a legerősebb, a belső szemzug felé halvány rózsaszínné szelídül. A szem alá és az arccsont külső oldalára is jusson belőle. A szemet a szemöldök vonalára hasonlító tusvonal teszi hosszúkásabbá.

Az ajak teltre és cakkosra festett, a közepe sokkal hangsúlyosabb, mint a széle. Így kerekebbnek, csókosabbnak tűnik.

Ez a smink már-már az európai ízű paródiája a valódi gésa-sminknek. Viszont festékként valóban csak fehéret, feketét és pirosat használ - még a ruhán és a háttérben is. A fekete, fényes, gondosan felépített tincseket viszont aranyszőke, faágakkal övezett puha, magas, sima konty váltotta fel. Ez sokat visszavesz az arc komolyságából és kontrasztjaiból - hiszen megjelent a negyedik szín az arcon, az arany - és persze komolytalanná, kedvessé és játékbabássá teszi az egészet. Ahogy a nyak körül lebegő muszlingallér is.

(A modell szeme egyébként kék, ami az ötödik szín és az európai vonás együttes megjelenése.)

A szemöldök és az arc hangsúlyos, a szem szinte eltűnik, a száj a hagyományos cseresznye alakúra festett. A szemöldök vonala finoman emlékeztet a szomorú bohócra, a nagyon-nagyon európai Pierrot-ra is. A kép egyébként igazán jó :)

És íme, ez már nagyon-nagyon európai. Már csak a szem festésének technikája emlékeztet a gésákra, és talán az egységesen világos, már-már vonástalanná, tökéletessé, egyéniség nélkülivé sminkelt arc. Nem, nem is egyéniség nélküli, nem igaz: inkább archetípus. A vonzó, virágszerű, szelíd nőiség archetípusa.

A szem környéke ciklámenszínű, a határozottabb kontúr a szemöldök vonala és annak folytatása a halánték, majd a hajvonal felé - alul a festék finoman eltűnik a világos arcban. A szemöldök magas és halvány fekete árnyalatú. A szem fekete kontúros.

A szájat gyöngyházasan csillogó, jeges rózsaszín rúzs és fényes szájfény tölti ki, erős mályvás kontúrok között.

Van itthon egy jó halom, talán két kiló őszibarackom. Dundik, illatosak, hamvasak. De gyorsan romlanak. Őszintén kicsit unom már a gyümölcslevest belőlük, és most olyan hőség sincs, hogy fagylaltnak használjam el őket. Inkább főzök egy kis dzsemet.

Mivel szeretem, ha érdekes és gazdag az íze, kicsit vaníliásra, kicsit narancsosra ízesítem.

Megpucolom a megmosott, gömbölyű barackokat, és összevágom a lábosba. Nem túl apróra - én szeretem, ha a dzsem darabos, úgy őrült izgalmas :) Két vaníliarudat ketévágok, kikapirászom az apró, fekete, aromás magjait, és a sárgálló barackhúsra dobom, majd az egész rudakat is melléjük hajítom. Két narancs héját ráreszelem a barackhalomra, aztán ráfacsargatom a levét is. Egy bögrényi mézet csorgatok az egészre. Cseppnyi fahéjjal és szerecsendióval is lehet ízesíteni, bár szerintem már igazán nem fontos. Én biztosan kihagyom őket.

Összerottyantom az egészet a tűzhelyen, majd egy zacskó Zseléfixet szórok rá. Átkeverem, hagyom, hogy még egyszer forrjon egyet, és gyorsan üvegekbe lapátolom. Az üvegeket lezárom, gyorsan a talpáról a tetejére állítom majd vissza - így a lekvárt rácuppantja a fedőt az üvegre, és biztosan nem kap levegőt a dzsem.

Én nem szoktam dunsztba tenni, elég nekik, ha szép lassan kihűlnek a konyhaasztalon. Aztán mehetnek is a spájzba, hűsölni. Egy-két hónapon belül el szoktak fogyni, így nem tudom megmondani, hogy meddig állnának el.

Kaláccsal valami egészen kiváló dolog! Finom rumos teával, vagy - egyszer élünk - csak rummal.

Jut eszembe, a türkizt persze nem csak a lakásban használhatjuk. Ritka szín a sminkelésben is, mert furcsa, bőridegen, hűvös és erőteljes, de gyönyörű hatásokat lehet elérni vele. A bőr természetes színétől talán a legtávolabb álló szín. Így a sminkek inkább a színkonrasztokra épülnek, összemosódó harmóniák helyett drámai, különleges és különc hatásokkal játszhatunk.

Hát igen, igen, kicsit extrém. Nagyon látványos, kifutóra vagy fotózásra való. Gyönyörű színösszeállítás a gránátalmavörös, az elefántcsont és a türkiz - egyébként is, de íme, még egy női arcot, alakot is meg lehet jeleníteni ezekkel a színekkel.

A nyilvánvaló sminkelemeken túl - világos, sápasztó alapozó és púder, elsminkelt szemöldök és sok-sok türkiz szemfesték - a szem alá ragasztott fényes, türkiz színű műszempilla és a fényes fehérrel árnyalt, épp csak a belső, rózsaszín ívet meghagyó szájfestés fontos még. A szemet erőteljesen kell keretezni, itt éppen feketével, különben a smink egészen más hatású és elég maszatos lesz.

A bonyolult frizurába fésült égővörös haj fantasztikus kiegészítő - mintha az szívta volna el a színt, az életet a sápadt arcból. Ebben a hatásban segít a puhán leomló, természetes, gyűrt anyagú natúr fátyol és a halványkék ruha is. A festetlen körmű kezeken látszik, hogy a modell bőre valóban olyan halvány, amilyen ehhez a sminkhez kell, így nem kellett maszkolni.

Rózsaszínnel kiegészítve igazán bájos. (Persze, a műszempilla-tincseket hétköznapra ne ragasztgassuk fel.)

Dióbarna és hamvasszőke lányoknak áll igazán jól, akár könnyű, nyári sminkként, akár télre, valamivel sötétebb, markánsabb, puhább, fénytelenebb rúzzsal. Mondjuk antik rózsaszínnel.

Púderrel mogyoróbarnára színezett szemöldök, alul türkiz, felül fekete vagy sötétbarna szemceruza, finoman, puhán eldolgozva, hogy ne legyenek kontrasztos szélei. A felső szemhéjat pinktől világosrózsaszíng terjedő árnyalatokkal árnyékoljuk: a sötétebb árnyalatok kerülnek a szempillák tövéhez, és egyre világosodnak a szemöldök felé. Alul zöldes árnyalatú türkizzel húzzuk át a szemceruza vonalát. Fekete szempillaspirált használjunk hozzá.

Meleg, sárgásvörös fényű barna hajhoz is érdemes kipróbálni a türkizt. Különösen, ha élénk kék vagy zöld szemhez tesszük fel. Ugye, milyen szép?

Sötét, enyhén khekibe hajló barna árnyalattal színezzük a szemráncot, kihúzva nem túl magasan a szemöldök külső sarka felé. A szemöldök magasra fésült és aranybarnával színezett. Alatt természetes hatású, matt bézs színű púder emeli még magasabbra a szemöldök külső ívét.

A szemet kontúr nélkül színezzük: a belső szemzug élénk, fényes, csillogó türkiz, a külső szépséges, bágyadt égszínkék. Gondosan összemossuk a színárnyalatokat. A pillákat feketére színezzük.

A bőr árnyalata természetes maradt, bár a szemek alatt fénypúder, az arccsont alatt bronzbarna, az arccsontokon rózsaszínes púder van. Piha, nagy ecsettel vigyük fel. A szájat csak finom, áttetsző, barackszín szájfénnyel tesszük vonzóbbá.

A türkiz okos, a türkiz szép, hűvös, fiatal, a türkiz az úszást juttatja eszünkbe, a napot, a nyarat, a szigetekkel pettyezett tengert, a víz színe fölött repülő csónakot, az olvadóan sima szelet a bőrünkön.

Lakásban mégis ritkán használjuk, pedig többnyire szeretjük. Mert nehéz szín: nehéz harmóniákat találni hozzá, túl hangos, karakteres, és elég hűvös, mi pedig - többnyire - a meleg, puha színeket kedveljük a lakásban. Azért én mutatok néhány lehetőséget, hogyan használhatjuk a türkizt, ha szeretnénk.

Íme, rögtön egy példa a harsányságára :) Viszont vidám, bátor, kicsit erőszakos, de remek hangsúlyt ad mindennek, ami a környezetébe kerül. A málnaszín szomszédos fal, a festett bútorok erőteljes kontrasztot alkotnak, a kovácsoltvas korlát finom harmóniával keretez, a kagylóformában beívelő fülke játékos és tökéletesen illik a színhez.

A türkiz halványabb árnyalatai mintha nyolc-tíz fokot hűtenének a szoba hőfokán.

Fehérrel, ezüsttel, átlátszó és áttetsző anyagokkal lebegő, hűvös, elegáns hatást kelt. A legpasztellebb pasztell valamennyi pasztell közül. A türkiz általában a napsütötte tengert idézi fel - itt azonban sokkal inkább a bárányfelhős ég, a víz fölé gömbölyödő, vízpárával telt nyári égbolt jut eszünkbe.

Ha ilyen hatást szeretnénk elérni, ne használjunk túl sok bútort, az a kevés is legyen alacsony, aprócska és viszonylag távol egymástól. Lebegő, áttetsző asztal, üres felületek, áttetsző muszlinfüggöny, üvegdíszek - fehérek és türkizek - finom fényű, nem túl vastagra tömött türkiz párnák, és máris megvagyunk. Érdemes tudni, hogy sötét padlón nincs sok esélyünk elérni ezt a hangulatot.

A fényűző lakás, sőt akár kastély remek kísérője is lehet a türkiz.

Arannyal, fehérrel, elegáns pezsgőszínnel vagy akár ciklámennel kiegészítve nagyvonalú és pazar hatást kelthetünk. Kristálycsillár, faborítás, drága függönyök, hatalmas, csiszolt tükrök és nehéz gobelinek a falon - maga a királyi környezet.

Azonban. Ilyet tényleg csak akkor játsszunk, ha van elég helyünk: nincs szánalmasabb, szomorúbb látvány, mint háromszor négy méteres, kedves, meghitt méretű szobába bezsúfolt királyi fogadóterem. Ehhez tér kell, mégpedig nagy tér: negyven négyzetméteres teremnél kisebb esetén bele se fogjunk.

Ha azonban van elég hely, elég fény, akkor hajrá: legyünk bátrak, és válasszunk erőteljes, különleges színeket, és sok krémszínnel, csillogó arannyal hozzuk össze őket, simuljanak egybe, játszanak egymással.

És végül íme, egy polgári megoldás. Meleg csokoládébarnával és mogyoróvaj árnyalattal kiegészítve otthonos, hívogató, meleg. Remekül áll neki a sima bársony és a furcsa fény. A súlyos függönyök nem csak kereteznek és árnyékolnak, de a színek egyensúlyát is beállítják. Fehér fejű, aprócska virágok állnak a csokoládészín vázában a csokoládészín asztalon - nagyon bájosak, és némi fényt és világosságot lopnak az amúgy kissé fáradt szobába. Még világos, puha, szinte árnyékszerű barackszín rózsákat vagy hamvas, rózsaszín liliomokat is el tudnék itt képzelni.

Ilyet találtam, gondoltam, megmutatom:

És ezek ketten, együtt ilyenek:

Igazán ötletes, harmonikus, szép. Gondolom, nem túl kényelmes, és elsősorban a galériáról élvezhető a látványa, de nyilván koncepció-bútornak készült.

Azért egy tejfehérre tisztult, áttetszően világos, földig érő ablakokkal övezett szobában el tudom őket képzelni. Funkciója kétes: kitört nyakkal lehet beszélgetni, vagy a benne ülők épp ellenkező irányba, a szoba két, különböző fókuszpontjára figyelhetnek. De nem leszek jégszívű: mégis kedves és ötletes ez a két fotel.

Van a csipketerítőnek valami nagymamás bája - vagy csak az én nagymamám horgolt gyönyörűeket?

Mindenhol ropogósra keményített, horgolt kis mütyürök vannak a lakásában. A telefon alatt, a rádió alatt - és persze felett - kiskacsás-pintyőkés nippek alatt. A szobanövények régimódi, fényes kaspói alatt is horgolt, aprócska terítő van, kicsit sárgásra fakulva, hiszen az öntözővíz néha eláztatja. A fényes, politírozott fa felületeken csúszkálnak a terítők, de annyira, annyira odaillenek! Levendulaillatúak - nem tudom, talán a gondos keményítés után fröcsköl rá a nagymama valamilyen illatot, vagy a lakás illatát veszik át. Mindig gondosan vasaltak: az egyik felük sima és fényes, a másik domború.

Szerintem a tea és a sütemény is jobban mutat rajtuk - bár a saját lakásomban biztosan megőrülnék tőlük. Csupa olyan dolog szép rajta, ami nekem nemigen van - ám ettől még csodálatos :) Kristályváza szegfűkkel, például. Porcelánkészlet. Szépséges, csillogó gyertyatartók. Ezüsttálca gőzölgő teáskannával, vaníliaillatú süteménnyel, cukortartóval.

Mutatok azért a csipke megjelenésére még egy lehetőséget a lakásban. (Volna még millió...) Íme, egy csipkebaldachin. Hát nem romantikus? Lázas szerelmet kevésbé tudnék az ágyra képzelni, mint muszlinhálóingben titkos naplót írogató, kakaóscsésze-szemű lányt. Vagy akár törékeny, madárcsontú dédikét, tejszínhab-fehér hajjal, orgonaszínű köntösben, kuncogós, reszkető hangú történetmeséléssel.

A csipke romantikus, régies, szépséges. Ne felejtkezzünk meg róla, ha ilyen hangulatú lakást tervezünk.

Ez az a nap, amikor a nők nagyobb része élete legszebb arcát szeretné mutatni. Még az is lehet, hogy tényleg ez lesz az. Ezer hangulat és érzés tűnik majd elő a menyasszonyon, és mind megszépíti: áhítat, öröm, nevetés, szerelem. Bár közhely, hogy minden menyasszony gyönyörű, és szigorúan objektíven még csak nem is igaz: a vőlegény számára azért mégis így szokott lenni.

Először nézzünk egy klasszikus megoldást. Már-már festetlennek tűnő, egyébként persze erősen festett, rózsás arc, tökély, porcelán bőr, rózsafa árnyalatú, fényes rúzs és galambszürkével árnyékolt szemek. Szinte mindenkinek jól áll, és mindenkiből tökéletes szépséget varázsol. Csak az a kérdés, hogy szeretünk-e, szeretnénk-e tökéletes szépségek lenni.

Klasszikus vonalú, gyöngyfehér vagy kristályfehér ruhához, szaténhoz, selyemhez, tafthoz remekül illik, még muszlinnal is elképzelhető. Formális, elegáns esküvőre való igazán, ott tud a menyasszony úgy megjelenni, hogy halk áhitat hulljon a násznépre.

Ő pedig édes. Természetes, vidám és nagyon fiatal - és ezt ki is hangsúlyozza. A bőr melegebb tónusú, a napsütötte mézszínhez közelít. A frizura sokkal szabadabb, kedvesebb. Nem jelent gondot, ha egy tincs kiszabadul és végigcirógatja a menyasszony nyakát.

A szemek hangsúlyosak, de csak a feltűnő és természetes vonalú szemöldök szinte építészeti jelentőségű íve miatt, és a sötét pillafestés árnyékolja le a zöld szemeket. Rózsás fényű, lazacszínű pirosító és a szemek alatt egy-egy csöpp fénypúder teszi élénkebbé az arcot. A rúzs itt is rózsafa árnyalatú, bár világosabb hajú lányok használjanak inkább barackszínt.

Az extravagánsabb menyasszonyok azért nyilván nem kérnek sem klasszikus, sem természetes sminket. Ez itt például olyan hűvös, hogy szinte megfagy, aki ránéz. Gyönyörűen áll a modellnek, egyébként.

Halványrózsaszín, hideg, szinte lilás tónusú alapozót válasszunk, a bő színénél néhány árnyalattal világosabbat. A púder, a mattítás is fontos: hideg színű legyen, levendula reflexekkel. Az ezüstös, rózsaszín és barna közötti árnyékoló az arccsont alá és a szemöldök széle fölé kenjük, illetve az állcsontot hangsúlyozzuk vele. A szem környékére ezüst csillogás, fölé halvány tejeskávé szín és ezüst menjen, a pillák feketék, a száj jeges rózsaszín, dús és csillogó.

Elsősorban a hideg színű, világos szőkéknek áll jól, kék szemekkel. Fekete vagy ezüst hajhoz, szürke szemhez is érdemes megpróbálni.

Annyira, de annyira megkívántom most a friss, pirított kacsahúst! Holnapra várom a családomat: majd készítek nekik. Arra gondoltam...

veszek a piacon kacsamellet, bőröset, persze. Kora reggel úgyis oda készültem. Apróra vágok chilit, hajszálvékony narancshéj-szeleteket hámozok le, sokat, legalább három jókora, duci gyümölcsről, mézet és könnyű fehérbort adok hozzá, és ebbe a pácba forgatom a kacsamelleket. A hűtőben elüdülhetnek délutánig.

Aztán egy kanálkányi vajat hevítek a serpenyőben, és szépre, pirosra, ropogósra sütöm a kacsamellek mindkét oldalát.

Belül ez persze még rózsaszín lesz - úgy a legjobb! Vékony, hosszú szeleteket vágok belőle, és most már kapnak tengeri sót, őrölt feketeborsot. Libazsírt hevítek forróra, ugrálósra - őrült keveset, legfeljebb egy kanálkányit, a kacsa úgyis zsíros! - beledobálom a kacsaszeleteket, néhány összetört fokhagymagerezdet, fenyőmagot, piroshúsú paprika vékony karikáit. Átpirítom az egészet, és egy tál kifőtt spagettire halmozom.

A serpenyő alján maradt cucchoz teszek egy fél kanálkányi libazsírt még, és felöntöm borral. Ugyanazzal, amit a páchoz is használtam. Apróra vágott friss bazsalikomot teszek hozzá és reszelt narancshéjat. Ízlés szerint néhány kanálka paradicsompürével is meg lehet próbálkozni. Amikor illatos és egynemű a mártás, akkor ráöntöm a tálra, hogy mindenhova jusson.

A legtöbb ismerősöm lakásában gondot jelent a könyvek elhelyezése. Mindig több van, és egyre több lesz, mint amennyire számítottak. A könyvespolcok roskadoznak, több sorban egymás előtt, mögött, egymást takarva álldogállnak a könyvek. A szép sorok tetején keresztben hevernek azok a darabok, amik már végképp sehol nem fértek el. A dédi régi, sárgás lapú könyvei a padláson laknak egy ládában, és lemondóan tudja a család: sosem lesz már lehetőség leszedni őket onnan. A gyerekek könyvei eleinte helyes kis polcokon, majd a játékkosárban burjánzanak el, egy idő után pedig az ágy fiókjában, íróasztalon, mindenhol átveszik az uralmat.

Mindez lehet igazán bájos, otthonos és könnyed. Viszont őrült nehéz takarítani :) Ha tehát ennél rendezettebben szeretnénk megoldani a dolgot, akkor előre gondolkodjunk. Nézzük meg, hogy a könyveink mennyi helyet foglalnak. Praktikus folyóméterben mérni: milyen hosszú polc kell majd ahhoz, hogy mindazt, ami van, elhelyezzük rajta. A nagyobb atlaszokat, albumokat, lexikonokat szélesebb, a kisebb alakú szépirodalmat keskenyebb polcra is tehetjük. Az a jó, az az ideális, ha egy sorban el tudjuk helyezni a könyveket: a hátsó sorban lévők igazságtalanul háttérbe szorulnak.

Szebb a könyvespolc, ha nem sokkal magasabbak a sorközei, mint a rákerülő könyvek. Hacsak nem lebegő polcokkal dolgozunk, amelyek mintha támaszték nélkül nyúlnának ki a falból - ezeknél jó, ha levegős, szellős és tágas a térhatás - próbáljunk olyan polcokat venni vagy beépíteni, amelyek tényleg jól kihasználják a teret. Színes, változatos látvány lesz, hiszen a könyvek gerince látszik majd a polcba mélyen benyúló sötét árnyékok helyett.

Attól függően, mennyire szeretjük a könyveket és mennyire szeretnénk hangsúlyozni őket: kaphatnak színes, fényes, vagy akár megvilágított helyet is a lakásban. A képen a zöld könyvespolc feltűnő és drámai, de nagyon jól mutat. Természetesen azért vegyük figyelembe, hogy ha nincs könyvtárunk - amely esetben ez az egész bejegyzés nem túl fontos :) - egyik helyiségünk fő funkciója sem az, hogy a könyveket tárolja és bemutassa. Ne vegyük el a hangsúlyt a fontosabb funkcióktól, igyekezzünk harmóniában és egységben tartani a szobát.

A könyveket, könyvsarkot vagy csak könyvespolcot igyekezzünk ott elhelyezni, ahol tényleg olvasni fogunk. Különben csak hurcoljuk magunkkal a köteteket, és szétdobáljuk őket a lakásban. Általában mindent próbáljunk meg ott elhelyezni, ahol később szükség lesz rá.

Utolsó gondolat: a gondosan kiszámított polcigényt szorozzuk meg kettővel, de legalább másféllel. Ijesztően hamar kinőjük a könyvespolcainkat. Ami nagyon jó :) Olvassunk sokat!