Van itthon egy jó halom, talán két kiló őszibarackom. Dundik, illatosak, hamvasak. De gyorsan romlanak. Őszintén kicsit unom már a gyümölcslevest belőlük, és most olyan hőség sincs, hogy fagylaltnak használjam el őket. Inkább főzök egy kis dzsemet.
Mivel szeretem, ha érdekes és gazdag az íze, kicsit vaníliásra, kicsit narancsosra ízesítem.
Megpucolom a megmosott, gömbölyű barackokat, és összevágom a lábosba. Nem túl apróra - én szeretem, ha a dzsem darabos, úgy őrült izgalmas :) Két vaníliarudat ketévágok, kikapirászom az apró, fekete, aromás magjait, és a sárgálló barackhúsra dobom, majd az egész rudakat is melléjük hajítom. Két narancs héját ráreszelem a barackhalomra, aztán ráfacsargatom a levét is. Egy bögrényi mézet csorgatok az egészre. Cseppnyi fahéjjal és szerecsendióval is lehet ízesíteni, bár szerintem már igazán nem fontos. Én biztosan kihagyom őket.
Összerottyantom az egészet a tűzhelyen, majd egy zacskó Zseléfixet szórok rá. Átkeverem, hagyom, hogy még egyszer forrjon egyet, és gyorsan üvegekbe lapátolom. Az üvegeket lezárom, gyorsan a talpáról a tetejére állítom majd vissza - így a lekvárt rácuppantja a fedőt az üvegre, és biztosan nem kap levegőt a dzsem.
Én nem szoktam dunsztba tenni, elég nekik, ha szép lassan kihűlnek a konyhaasztalon. Aztán mehetnek is a spájzba, hűsölni. Egy-két hónapon belül el szoktak fogyni, így nem tudom megmondani, hogy meddig állnának el.
Kaláccsal valami egészen kiváló dolog! Finom rumos teával, vagy - egyszer élünk - csak rummal.
