A türkiz okos, a türkiz szép, hűvös, fiatal, a türkiz az úszást juttatja eszünkbe, a napot, a nyarat, a szigetekkel pettyezett tengert, a víz színe fölött repülő csónakot, az olvadóan sima szelet a bőrünkön.

Lakásban mégis ritkán használjuk, pedig többnyire szeretjük. Mert nehéz szín: nehéz harmóniákat találni hozzá, túl hangos, karakteres, és elég hűvös, mi pedig - többnyire - a meleg, puha színeket kedveljük a lakásban. Azért én mutatok néhány lehetőséget, hogyan használhatjuk a türkizt, ha szeretnénk.

Íme, rögtön egy példa a harsányságára :) Viszont vidám, bátor, kicsit erőszakos, de remek hangsúlyt ad mindennek, ami a környezetébe kerül. A málnaszín szomszédos fal, a festett bútorok erőteljes kontrasztot alkotnak, a kovácsoltvas korlát finom harmóniával keretez, a kagylóformában beívelő fülke játékos és tökéletesen illik a színhez.

A türkiz halványabb árnyalatai mintha nyolc-tíz fokot hűtenének a szoba hőfokán.

Fehérrel, ezüsttel, átlátszó és áttetsző anyagokkal lebegő, hűvös, elegáns hatást kelt. A legpasztellebb pasztell valamennyi pasztell közül. A türkiz általában a napsütötte tengert idézi fel - itt azonban sokkal inkább a bárányfelhős ég, a víz fölé gömbölyödő, vízpárával telt nyári égbolt jut eszünkbe.

Ha ilyen hatást szeretnénk elérni, ne használjunk túl sok bútort, az a kevés is legyen alacsony, aprócska és viszonylag távol egymástól. Lebegő, áttetsző asztal, üres felületek, áttetsző muszlinfüggöny, üvegdíszek - fehérek és türkizek - finom fényű, nem túl vastagra tömött türkiz párnák, és máris megvagyunk. Érdemes tudni, hogy sötét padlón nincs sok esélyünk elérni ezt a hangulatot.

A fényűző lakás, sőt akár kastély remek kísérője is lehet a türkiz.

Arannyal, fehérrel, elegáns pezsgőszínnel vagy akár ciklámennel kiegészítve nagyvonalú és pazar hatást kelthetünk. Kristálycsillár, faborítás, drága függönyök, hatalmas, csiszolt tükrök és nehéz gobelinek a falon - maga a királyi környezet.

Azonban. Ilyet tényleg csak akkor játsszunk, ha van elég helyünk: nincs szánalmasabb, szomorúbb látvány, mint háromszor négy méteres, kedves, meghitt méretű szobába bezsúfolt királyi fogadóterem. Ehhez tér kell, mégpedig nagy tér: negyven négyzetméteres teremnél kisebb esetén bele se fogjunk.

Ha azonban van elég hely, elég fény, akkor hajrá: legyünk bátrak, és válasszunk erőteljes, különleges színeket, és sok krémszínnel, csillogó arannyal hozzuk össze őket, simuljanak egybe, játszanak egymással.

És végül íme, egy polgári megoldás. Meleg csokoládébarnával és mogyoróvaj árnyalattal kiegészítve otthonos, hívogató, meleg. Remekül áll neki a sima bársony és a furcsa fény. A súlyos függönyök nem csak kereteznek és árnyékolnak, de a színek egyensúlyát is beállítják. Fehér fejű, aprócska virágok állnak a csokoládészín vázában a csokoládészín asztalon - nagyon bájosak, és némi fényt és világosságot lopnak az amúgy kissé fáradt szobába. Még világos, puha, szinte árnyékszerű barackszín rózsákat vagy hamvas, rózsaszín liliomokat is el tudnék itt képzelni.