Női misztériumok

Tegnap este szabadtéri rendezvényen voltunk, ahol az egyik legjobb élmény a hurkapálcikákra tűzött, diós csokoládéba forgatott alma volt.

Akár egészben, akár nagyobb cikkekre vágva az almát gyorsan (még barnulás előtt) tűzzük pálcikára, és forgassuk meg olvadt csokoládéban. Akár többször is, ha szeretjük a sok-sok csokoládét. Persze ilyenkor várjuk meg, amíg az első réteg csokoládé megszilárdul. Aztán a cuccot szórjuk meg darált dióval, vagy forgassuk meg a durvára tört diódarabok között. Használhatunk mandulát vagy mogyorót is, szerintem pirítva még finomabb. Fehér csokoládéval vagy cukormázzal lehet díszíteni is, de önmagában is nagyon étvágygerjesztő.

(Egyébként szépen enni, azt nem lehet. Az ember fülig csokoládés lesz, úgyhogy készítsünk mellé szalvétákat, kézmosót, zuhanykabint, fürdőkádat.)

Aztán olyat is lehet játszani, hogy nem csokoládéban forgatjuk meg az almát - jó kemény almát válasszunk hozzá, ne kásásat, pláne ne hibásat - hanem karamellben. A már szilárduló, de még meleg karamellt csokoládédarabkákon, mandulán, mogyorón át lehet görgetni. Cukorkán is, de azt kevésbé ajánlom, azért is, mert én nem vagyok túl édesszájú :) Kandírozott gyümölcs, leginkább narancshéj is illik hozzá.

Azt hiszem, ez a két szín annyira távol áll tőlem, amennyire az csak lehetséges. Szeretem a színeket, a zöldeket, a sárgákat is, de ezek kevésbé tartoznak a kedvenceim közé. Együtt pedig végképp idegennek tűnnek.

Mégis: a lakberendezés az lakberendezés, ahol nem (csak) az én ízlésem számít, sőt. Elsősorban a lakók ízlése, igényei, egyénisége és ráadásul a már meglévő és megtartani kívánt bútoraik formálják egy adott tér hangulatát és színeit.

Tehát: felmerült az igény egy mustársárga és kivizöld nappali színösszeállításra. Elkezdtem vele foglalkozni, és a végére egész beleszerettem :) Gyakran járok így egyébként.

A képen mustársárga fal előtt kivizöldre festett asztallap, harmonizáló üvegdíszekkel. Vidám, élénk, fiatal, tavaszi. Mégsem sok, mégsem kibírhatatlan, kifejezetten kellemes hatást nyújt. (Őszintén szólva nem tudnám megtippelni az amúgy helyes kis üvegcsék funkcióját. Valószínűleg csak díszítenek, de azt bájosan.)

Elkészítettem két színösszeállítást a kért színekből. Az egyik - a bal oldali - kifejezetten hideg, hűvös, ezáltal elegánsabb és tágasabb hatást kelt. A hidegebb árnyalatú sárgákhoz és zöldekhez ezüstfehér és gombaszín kiegészítőket használtam.

A jobb oldali, meleg összhatást a barnába, narancsba hajló sárgák és okkerek adják. A melegebb tónusú terek valamivel kisebbnek, kuckónak tűnnek, egyúttal otthonosabbak és vonzóbbak is. Kevésbé tűnnek fényesnek, világosnak.

Nagyon, nagyon szeretem a hortenziát. Óriás, puha, dús, csupa lágy szín és lebegő, egymásba vesző forma és vonal. A kertben is szeretem, és a szobában is. Csupa nyár és csupa árnyék mégis egy üvegtálba rakott hortenzia-halom: a fehér fal, a fehér csipke és a fehér virág együtt mákonyos, álmos, homályos mese.

Elég ránézni, és az ember máris érzi, milyen lehet a hűvös szirmok közé hajtani az arcát. Álomnál is finomabb.

A szőkeség ábrándos szépségének ecsetelése nem annyira rám tartozik, mint a költőkre, pedig nehéz megállni. A világos, napfényszínű tincsek ragyogást vetítenek az arcra. Nem kereteznek viszont, mint a sötétebb árnyalatok - a nem tökéletes arckontúrral rendelkező hölgyek erre azért figyeljenek a hajszínválasztásnál.

A szőkék két csoportja talán még feltűnőbben elválik egymástól, mint a többi hajszínnél: a meleg és a hideg hajszínekre gondolok. Van nekem két unokahúgom: mesei szép süldőlányok, ikrek. Törékeny, finom kis szöszke hétéves mindkettő. Az egyik lány holdfény-bűbáj: puha szőke hajába ezüstfényű szálak simulnak, kék szeme szinte szürke, olyan hideg, a bőre fehér rózsaszirom. A másik mint a ragyogó napfény: aranycsillogású, csúszós fényű tincsek, zöldesen világító türkiz szemek, réz reflexek a bőrön. A szőkék sminkjeit persze nem rajtuk, hanem két felnőtt modellen mutatom be :)

Máshogy is sminkelünk a két típusnál, természetesen.

A Hold színeit fehérrel, ezüsttel emeljük ki. Ha bátrak vagyunk, használhatunk feketét, szürkét, acélkéket, hamvas lilákat, jeges rózsaszínt. Bíborszínű vagy padlizsánszínű rúzst csak akkor használjunk - bár a színekhez remekül illik - ha tökéletesen szép formájú a szánk és az arcunkhoz is jól áll az erős festés.

A Nap fényeihez jól illik minden, ami arany, ami réz vagy bronz árnyalatú. Meleg barackszíneket, hamvas barnákat, élénk türkizeket, ragyogó topázszínt érdemes alkalmazni. És sok-sok csillogást.

Találtam egy szépséges díva-sminket, és épp írtam volna az elemzésébe, hogy hát igen, a bogárbarna hajszínnel mennyire  vonzó. Elgondolkodtam. A smink hatását nem a színek, hanem a mögöttük látszó egyéniség adja, az pedig nem sokat változik egy-egy hajszínváltáskor. Átszíneztem a hajat, és tényleg...

Ez az egyik kedvenc sminkem, amit sötét hajú, fehér bőrű nőkön látni. Olyan tökély, olyan finom, olyan különleges!

Először is szép bőr kell hozzá, de hát melyik sminkhez nem? Ha nincs tökéletes bőrünk - ez a legnagyobb igyekezet mellett is előfordulhat, persze azért ápoljuk kellően, igyunk sok vizet, aludjunk eleget, hidratáljuk, tisztítsuk - akkor az alapozás legyen tökéletes.

Krémes, elefántcsontszín alapozót vigyünk fel szépen, egyenletesen, ujjhegyünkkel a bőrbe ütögetve. Kezdjük a homlok közepén, az arccsonton, az állon. Az orra, a szemek alá és az állcsúcsra egy kevés világos, porcelánszín alapozót is tehetünk, ha szépen, egyenletesen el tudjuk dolgozni. Mattítsuk az egészet világos, átlátszó porpúderrel.

A szemöldököt fekete vagy sötétbarna szemöldökceruzával és kevés füstbarna púderrel rajzoljuk hangsúlyosabbra, és töröljük át színtelen zselével, hogy tökéletes legyen. Ne legyenek kiálló, rendetlen szőrszálak, de a ritkás, túlszedett szemöldök sem illik ehhez a sminkhez.

A szemhéjat ezüstfényű, bézs szemhéjpúderrel árnyaljuk egészen a pilláktól a szemöldökig, a szemráncot pedig finom, fahéjszínű és mokkabarna árnyalattal húzzuk végig. A külső szemzug felé világosabb, a belső felé a sötétebb, kávébarna árnyalatot használjuk. Csak a szemránc legyen sötét, de olyan magasan színezve az ecsettel, hogy nyitott szemmel is jól látható ívet alkossanak. A szempillákat erősen fessük fekete szempillaspirállal, alkalomra akár a külső szemzugban pillákat is feltehetünk.

Antik rózsaszín pirosítót vigyünk fel az orcák közepére.

A szájra ecsettel vigyük fel a sötét, mályvaszínű rúzst: az ajkak közepén kezdjük, ott legyen erőteljes a szín, a szélek felé pedig halványuljon vagy akár fogyjon el egészen. Kontúrt ne használjunk.

Olyan kellemes, friss az idő, és olyan régen volt ilyen! Végre élvezet az utcára lépni, élhető, lélegezhető, oxigéndús levegő kavarog körülöttem, és nem az a rettenetes, betonkemény, forró pára.

A hűvösebb levegővel megjön a kedvem az evéshez is, és félreteszem a gyümölcsleveseket, turmixokat: végre főztem egy jó erős, illatos levest magamnak. Hiába, a férjem ízlése nem ilyen markáns :)

Egy leheletnyi szezámolajon egy áttört fohagymagerezdet és két szép, olyan négycentis, összevágott piros chilit megfuttatok, és ha van otthon gyömbér: egy kétcentis darabot vékony csíkokra vágva szintén rászórok. (Ha nincs, ahogy ma nálam sem volt, később szórok a levesbe egy kevés őrölt gyömbért.)

Közben forró vízben félpuhára főzöm a levestésztát. Aztán kiszedem a sós vízből, lecsöpögtetem, és hozzádobom a sülő fűszerekhez. Jól átforgatom, és az egészet felöntöm csirke-alaplével. Tudom, ilyet nem sokan tartogatnak otthon: kockából, porból is el lehet éppen készíteni, bár azért az igazi jobb... Tálaláskor metélőhagymával meg lehet szórni, még szebb és kívánatosabb lesz!

Mióta olvastam a Manderlay-ház asszonyát, azóta erős rokonságot érzek Rebeccával. Nem a züllöttsége miatt, inkább az erős egyéniség és a sárga szalon befolyásol :) Bízom benne, hogy a puszta emlékem senkit sem fog tönkretenni, mint Rebeccáé, de addig is... marad az erős környezeti hatás a lakásokra, berendezésekre, kertekre, és marad persze a sárga szalon is.

A nappalinkat szalonnak titulálni költői túlzás, nyilván. Ez csak egy nappali. Meleg, borostyánfényű. A sárga nappali előnye, hogy a barátok otthonosan érzik magukat, és hogy esténként olyan, mintha a kandalló fénye világítaná meg, nappal pedig napraforgó-kavalkád a hangulata, mint egy van Gogh képnek.

Mivel azonban nincs korlátlan számú szobánk, egyre többször menekülök a hűvös, tiszta, ezüstfenyőkre néző étkezőbe, mert sokallom a sárga szoba nyújtotta ingereket.

Melegen ajánlom mindazoknak, akik nem akarnak évente festetni, hogy gondolják át a markáns színű tereket. Vannak sokan, akik remekül eléldegélnek a sötétbíbor vagy fenyőzöld szobákban, de többségünk kicsit kevesebb információt kér a vizuális térbe. Épp elég hatás ér minket napközben: este lazítani szeretnénk. (Persze: már aki.)

Az erőteljes színekhez erőteljes egyéniségű lakók kellenek, tökéletesen kiegyensúlyozott lelkiállapotban. Különben menekülőre fogjuk. Praktikus megoldás lehet, ha a kedvenc, erőteljes színünket csak egy falfelületen, vagy csak a kiegészítőkön jelentetjük meg.

Gyorsan leírom: senkit nem akarok lebeszélni a bátorságról. Ha igazán erőteljes színek között érzi jól magát, vagy csak az inspirálja, akkor hajrá! Mindössze kérem, hogy mindenki gondolkozzon el azon: kell-e legalább egy pihenősarok, ahol hátrahajthatja a fejét, kioldódhat a feszültség a kezéből, gyomrából, és akár elaludhat a selymes békességben.

A hétvégén ünnepeljük majd férjem névnapját. Fogalmam sincs egyelőre, hogy ki jön, kit hívunk, így még a menü is bizonytalan, de amit biztosan készítek: az a charlotte. Állítólag valamelyik rokokó Lajos szakácsa találta ki ezt az édességet, nagyon mutatós, álomi finom, csupa gyümölcs, csupa hab, és én úgyis másképp készítem.

Az eredeti recept sárgabarackot használ - én múltkor eperrel készítettem, és remek lett. Most megpróbálkozom a málnával - kicsit mecerás lesz a magok miatt, és át kell gondolnom az eltérő nedvességtartalmat, de azért nem tudom megállni :-)

Íme tehát egy klasszikus charlotte torta:

Őrült gusztusos. És a fotó sokat segít abban is, hogy érthetőbben tudjam magyarázni: hogyan készül :)

Készítek tehát egy könnyű, általában vajas piskótát. Négy tojás sárgája négy evőkanál porcukorral habosra keverve, bele egy csipetnyi só, leheletnyi vanília-esszencia, négy kanál finomliszt és négy kanálnyi olvasztott vaj. Finomra kikeverni, és azután hozzáadni a kőkeményre vert tojáshabot, amit a négy tojás fehérjéből alkottunk. Ennyi az egész, és ezt sütőpapírra simítva úgy 10-12 perc alatt megsütöm a 200 fokos sütőben. Egy tortaforma aljára is jusson a tésztából egy vékony rétegnyi: együtt megsüthetjük őket. Még melegen feltekerem a nagyobb, szögletes piskótát a sütőpapírral együtt, és hűlni hagyom.

Közben elkészítem a krémet. Attól függ, hogy épp milyen gyümölcshöz van kedvem... Most a málnát fogom előkészíteni. Átpasszírozok belőle vagy húsz dekányit, mert a magokat nem szeretem a krémben. Az áttört málnát egy huszonöt dekás tégelynyi mascarponéhoz adom, és pár kanál mézzel édesítem. Én biztosan teszek hozzá őrölt szerecsendiót, mert imádom a gyümölcsökhöz. Keményre vert, porcukorral édesített tejszínhabot adok hozzá, 3-4 dl tejszínből. Amikor készre kevertem a cuccot, még belekeverek húsz dekányi egész málnát.

A kihűlt piskótatekercset megkenem fél üveg, mondjuk tíz dkg málnalekvárral. Ha olyan szerencsés vagyok, hogy találok a kamrában a nővéremtől házi dzsemet, akkor persze azt használom :)

Egy félgömb alakú tálat kibélelek fóliával, és a piskótatekercsből szeleteket vágva kirakom a szélét. Gondosan, hogy szép legyen :) Azután megtöltöm az egész, piskótekercsekkel szépen kirakosgatott tálat a krémmel. A tetejét pedig lefedem a kerek piskótalappal.

Fóliát kap a tetejére, meg egy tányért, ami lenyomja, és mehet a mélyhűtőbe néhány órára. Tálalás előtt tálra borítom, lehúzom róla a fóliát és megdíszítem. Elég gyönyörű: