Női misztériumok

Lépj be a sötét faajtón! Finoman fényezett, lakkozott, csodaszép fa régi ajtógombbal, simogatja a tenyered. Előtérbe lépsz, félhold alakú kis helyiségbe, ami opálos fényben fürdik a szemközti ívelt fal csiszolt üvegein át. Az üvegre fújt kacskaringós minták összeölelkező és szétváló nádszálakat utánoznak. Ajtó nyílik köztük, csillogó rézkilinccsel.

 

Az ajtón túl feléd gömbölyödik egy tükörfal, két távolodó vége sötétvörös és őserdő-zöld nehéz drapériákban tűnik el. Balra a vörös, jobbra a zöld függöny határolja a teret. A padló fényes, kopogós, de a színe és a felülete olyan, mint a tejberizs. A plafon opálosan áttetsző, mintha ködbe veszne a falak és függönyök teteje. A sodrott, vaskos selyemzsinórok átölelik a sötét brokátokat.

 

A súlyos függönyök mögött titkos ajtók nyílnak: innen vezet folyosó a kamrához, konyhához, innen fut a lejárat a barlangba és barlangfürdőbe, és a keskeny csigalépcsőt is meg lehet itt találni, ami a csillagvizsgálóhoz vezet.

 

A tükrön túl szép arányú, nagy szoba vár. Lépj be a melegsárga fénybe. Pár lépcsőfok lefelé a szalon, a korlát lekísér. A fogadószobában borostyánszín bársony simul a feketére lakkozott cseresznyefa bútorokra, a pici asztalok tetején gyöngyház-berakás. Csillognak a régi vitrinek üvegei, tetejükön faragott papagájok labdákkal játszanak, kerubokkal kergetőznek, a belsejükben zenére sziporkáznak a csiszolt kristályok. Mindenhol virágok: apró ezüstvázában fehér és sárga rózsák, hatalmas üvegekben hosszú szárú liliomok.

 

A fényes parketta átvezet a teraszszobába. Üvegfalai a kertbe simulnak, fűzfa cirógatja őket és a kerti tó szinte az ajtóig ér. Az alacsony, fehér bútorok fölött sziporkázó fény színes és bolondozik az üveglapok között.