Nagyon, nagyon szeretem a hortenziát. Óriás, puha, dús, csupa lágy szín és lebegő, egymásba vesző forma és vonal. A kertben is szeretem, és a szobában is. Csupa nyár és csupa árnyék mégis egy üvegtálba rakott hortenzia-halom: a fehér fal, a fehér csipke és a fehér virág együtt mákonyos, álmos, homályos mese.
Elég ránézni, és az ember máris érzi, milyen lehet a hűvös szirmok közé hajtani az arcát. Álomnál is finomabb.