Női misztériumok

Nagyon szeretem (máson) a tündéres, távoli, varázslatos sminket. Persze, hiszen szeretem, ha a hétköznapi dolgokon kívül, túl, felül, alatt másféle színek, fények, arcok is látszanak. Sok lányban van éteri vonás, és nem, nem a külsejükre gondolok elsősorban. Ábrándos, varázslatos hangulata nem csak a törékeny szőkéknek vagy a vízszín-szemű vörös koboldlányoknak lehet.

Az erdei háttér és a hamvas, zöld muszlin persze sokat segít, ahogy a mohaszerű haj és a tökély, gyermekes, esendő póz is. De azért mégis: az erőteljes kontrasztok, a sötét haj és a bogárszemek dacára ez a lány tündér lett. Halvány, inkább rózsaszínes, mint aranycsillogású arc, vizes fényű bőr és ajkak, halvány pasztellszínek az arcon és a szem körül. Az elkent szemfesték sírás után szétmázgált hatású, azt a mozdulatot idézi fel, ahogy egy gyerek az öklével törölgeti a szemét egy nagy zokogás után.

Az ilyen sminkhez ne hordjunk bonyolult frizurát vagy díszes ruhát. Persze, a smink konszolidáltabb, utcára hordható verziójára gondolok, mert a halántékra kent kékeszöld árnyalatokat nem mindenki és mindig hordhatja gond nélkül :) Lebegős haj, áttetsző, halvány ruhadarabok viszont abszolút tökéletesek hozzá.

A tündérsmink - ahogy az összes többi is - személyre szabott, és nem csak az ember színein, szeme nagyságán, orra vonalán múlik. Ha szigorúan racionális, elegáns üzletasszonyt sminkelnénk ilyenné, furán is érezné magát, de nem is tudná viselni. Pedig lehet, hogy a színeihez megfelelne.

Ez a szőke lány szintén éterinek, meseinek tűnik. Próbáljuk a fotóról lefelejteni az "égi" hátteret és a fényjátékokat: még mindig mesei maradt. A homokszőke hajhoz és fehér bőrhöz remek választás volt a vízkék smink és az antik rózsaszín rúzs. A szemeket tovább hangsúlyozták erős, szürkésbarna pillafestéssel.

Hasonló hatást lehetne elérni egy matt, világos vörös hajjal, a világos, talán szeplős bőrhöz illesztett matt, szintén antik rózsaszín rúzzsal és a szem színével harmonizáló árnyékolással. (Tudom, régen volt divat a kék szemet kékre, a zöldet zöldre festeni, de próbáljuk ki újra: olyan szép és olyan meglepő hatásokat lehet elérni időnként! Persze előfordul, hogy jellegtelen és unalmas lesz a hatás - ekkor keverjük vagy egészítsük ki más színekkel. Füstszürkével, mokkabarnával, mályvával, ezüsttel, bézzsel: ezer lehetőség áll előttünk.)

Ugyanezeket a színeket még egy világos, mogyoróbarna hajhoz is fel lehet használni.

Na, nem tudtam ellenállni: az utolsó fotó persze nem hordható mindennapra. Sőt, talán máskorra sem. Viszont remek :) A hatalmas, elefántcsontszín homlok, a természetes szemöldök, a szinte festetlen felső szemhéj és az arc, ami az összes hangsúlyt hordozza. Olyan gyakran megfeledkezünk róla sminkelésnél: vagy a szemet, vagy a szájat hangsúlyozzuk. Pedig van arccsontunk, orrunk, szemárkunk, állunk, miegyéb. Bármelyik lehet szép és izgalmas. Itt a szem csak egy erős, élénk kék kontúrt kapott az alsó, külső szem sarkában - így az arc szélesebbnek tűnik a szemek vonalában. Az alsóajak festése sokkal erőteljesebb, mint a matt és világos felsőé: a fényes, erőteljesen csillogó rózsafa árnyalat lefelé húzza az arcot, így az egyébként is szívalakú arc még határozottabb kontúrt kap. És feltárul egy gyönyörű festővászon az arccsontoknál, ami a koralltól a citromsárgáig változik. Csupa szín, csupa élet és csupa furcsaság. Az összhatás mégis egységes és vonzó.

A zöld szín millió árnyalatából épp az olajzöldet kevesen választják a lakásukba. Különösen a matt árnyalatait. Szürkés is, barnás is, csupa kellemetlen asszociációt ébreszt. A mohazöld kellemesebb, finomabb, hűvösebb, jaj, de szeretem!

Kiegészítőként persze más, úgy könnyebb, levegősebb még két ilyen határozott, tömény szín is. De falszínnek választva eléggé behatárolják a lehetőségeket.

Mindezt azért írogatom, mert épp egy ismerősöm készül olajzöldre festeni a nappali falát. A nappali szépséges, közepesen nagy méretű, déli fekvésű. Óriás üvegajtók néznek a teraszra. A déli fekvés pedig nem csak sok fényt, hanem sok, erősen kontúros, fekete árnyékot is jelent. A viszonylag sötétebb falak nem fogják két kézzel szétdobálni a fényt, szórt fény alig lesz: csak a szép, rajzos, kontrasztos ragyogó fénypászmák és a vonalas, fekete árnyékok. Ezzel persze számolni kell, amikor a színösszeállítást tervezgetjük.

A mellékelt képen mohazöldet, natúr, szürkés árnyalatokat és finom, halvány aranyat látunk együtt. Csudaszép. Megnyugtató, szelíd, hűvös szellő, oldódó feszültség, béke. Ebben persze a színeken kívül a mattól a selyemfényig terjedő felületeknek, a természetes mintáknak és a lágy, levegős térkezelésnek is szerepe van.

A zöldet viszont nem csak megnyugtató színként kezelhetjük. A fenti család például látványos, klasszikus, régies, ugyanakkor hatásos szobát szeretne. Szó sincs levegős, lebegős szélszínekről, halványarany békéről. Polírozott, ragyogó mahagóni fafelületeket, antik rózsaszín kiegészítőket, arany fémcsillogást szeretnének.

Bár a bal oldali fotó enyhén keleties: ezekből a színekből pazar, nagyon európai lakást is lehet formálni. Angolosat, franciásat, amit csak akarunk. Na, inkább angol stílusút.

És most próbáljuk mindezt elképzelni csillogó, fényes sötét parkettán, olajzöld falakkal, krémszín fotelokkal, odavetett antik rózsaszín és olajzöld párnákkal, nehéz drapériákkal az ablak körül, arany lábú lámpákkal, arany fogantyús fiókokkal, fényesre polírozott asztalkákkal. Ősszel odamennék teázni, feltétlenül :) Télen meghitt kuckó lesz, tavasszal fényben ragyogó, színes háttér - nyáron viszont nem tudom elképzelni. Akkorra legalább a textileket áttetszőbbre, lebegőre, csillogóan világosra kellene cserélni. Csak két-három hónapra.

Szeretem a teraszokat. Szépek. Ha szépek. Leginkább reggelizni szeretek ott, köntösben, a kelő Napba hunyorogva tejeskávét iszogatni, utoljára csendet hallgatni aznap.

Például egy ilyen teraszon, mint ez. Póztalan, kedves, árnyékos. (Azt hiszem, ebben a kegyetlen melegben túlzó szimpátiát érzek az árnyékos helyek iránt. A csupafény, kopár, vakító teraszok gyönyörűek, de ilyenkor kisül az agyam.)

A vajsárga fal, a lomb árnyéka és a reggeli fény önmagában is tökéletes - igazán szép, hogy filigrán, szinte súlytalan és egyszerű bútorokkal inkább rajzossá tették, mint túlbútorozták a helyet. A hatalmas, mázas zöld virágtartó viszont édes :)

Azért persze a reggeli romantikát én néhány ülőpárnával megpróbálnám elviselhetőbbé tenni. Lusta vagyok és hedonista, ezek a székek pedig nem lehetnek valami álmosítóan kényelmesek. Jó, jó, igen, reggel nem is kell álmosodni, de feltörni a hátunkat sem feltétlenül kötelező. Kék virágos, mázas, fehér porcelán, tejeskávé és friss kifliillat, na, még egy spániel rohangálása is - nem tökély kis reggeli hangulat? :) (A giccset kiáltók várják meg a cinikus hangulatomat. Most nincs olyan.)

A terasznál tehát fontos, hogy mire akarjuk használni (reggelizésre, a barátok fogadására, ábrándozásra, munkára vagy kellően zárt helyen akár intim együttlétekre is) - szóval, a funkción túl figyeljük meg azt is, hogy milyen hangulatban és milyen színek között érezzük jól magunkat. De tényleg, és őszintén. Ne azért válasszunk mediterrán teraszt, mert olyat már sokat láttunk a lakberendezési újságokban, és végre megtetszett. Ugyanez vonatkozik az éppen aktuálisan divatos távol-keleti stílusra. Semmi bajom velük: gyönyörű stílus mindkettő, de képtelen vagyok elhinni, hogy nálunk senki más nem akar lakást berendezni, teraszt kialakítani, csakis a mediterrán avagy japán stílus kedvelői. Ugyan már.

Vegyük körül magunkat annyi zölddel, amennyivel csak lehet. Megnyugtató a szemnek, a szívnek, és a fülnek is a lombsusogás. Könnyebb az élet, persze, ha nem nekünk kell ápolni is a teraszon túli zöldeket, bár ki tudja... a kertészet annyi élvezettel jár, hogy ha tudunk rá időt szakítani: tegyük meg. A képen látható, spirálformába kényszerített bokrokat nemigen ajánlom. Brrr. Tudom én, hogy a kertünkben előforduló növények évszázados, néha évezredes nemesítés eredményei, és szegényeknek semmi közük a természetes növekedéshez, de ez mégis borzasztó. A Nevető ember jut róla eszembe. Ne nyomorítsunk meg élőlényeket pusztán esztétikai céllal. Más céllal se.

A szépen harmonizáló, fehér-szürke-mohazöld árnyalatokhoz remekül illő ragyogó hortenziabokor azonban remek választás. A lilás, zöldes, kékes hortenziák - egyébként a kedvenceim - szürke unalomba fullasztották volna ezt a sarkot, ami így vidámabb és színesebb.