Női misztériumok

Olyan jólesik, amikor a forró, aszfalt- és porszagú levegőben valakinek végre igazi könnyű, repülő, illóan távoli illata van. Egész halvány. Inkább az tűnik fel, hogy végre nem érzek fojtó, rothadáslehelletű gőzöket a városból, mintha végre lehetne lélegezni - és ekkor óvatosan, finoman megjelenik egy illat, inkább egy illat emléke vagy jele. Nyárra valók a virágillatok.

Itt a jázmin. A finom, a hűvös, a lányos. Egy egészen apró csöppet rejtsünk a nyakunk alá, és egy leheletnyi illattot szétsimítva az ujjainkon túrjunk velük a hajunkba. Egész napra megmarad az illata. 

A rozmaring fűszeres és karakteres. Erős akaratú, szigorú állú barna lányoknak áll a legjobban az illata. Csöppentsenek a csuklójukra belőle, és az üvegcse dugóját húzzák végig a nyakszirtjükön. Frissítő, bátor illat. 

Ábrándos, halk szívú, okos lányok illata a levendula. Komoly, tűnődő és picit púderes, régies. Nadrággal, sportos ruhákkal meg se próbáljuk. Lebegő, pasztellszín szoknyák és hamvas, puha tincsek illenek hozzá. Tegyük a két fülünk alá a levendula-cseppeket. 

Az édes, csengettyűs gyöngyvirág! Olyan tiszta, olyan egyszerű, olyan finom! Mindenkinek jól áll, aki ezt választja. Akinek nem állna jól - nos, ő el sem gondolkodna azon, hogy ezt az illatot kipróbálja.

A vállgödröknek és a homlokunk melletti tincseknek áll a legjobban ez az illat.

Az orgona édes és bódító. Illata a fürtös szőkéknek áll a legjobban. Rejtsenek el egy pötty orgona-illatot a dekoltázsban.

Mielőtt bárki kipróbálná a fenti illatokat: egyszerre csak egyet. Kérem. Igazán csak a kertben emelik egymás fényét - rajtunk tisztábban és szebben mesélnek, ha csak egynek a hangjait hallani.

Egy régi leírás, vagy húsz évvel korábbról.

Őszi este a városban. Köd. Sodródom az utcákon, esőszagú aszfalton kopog a szürke cipőm. Látni alig lehet, csak annyi a fény, amennyit az út menti lámpák szórnak szét maguk köré. A hideg párában nem terjed a fény, csak csillog egy puha fénygömb az oszlop tetején, olyan derengő, mintha homályos ablakon szűrődne át.

 

Nem esik az eső; olyan inkább, mintha szivárogna, beissza magát a hajamba, kabátomba. Csend van, puha, omlós, illatos csend. Az a legszebb, ahogy a fényes, vizes aszfalton látni az esőcseppek hullását – pici, aranyszín fények futnak a lámpa fényköre felé.

 

Az arcom belefürdetem a hűvös, derengő ködbe. Lépteim kopogása, mint az esőcseppek a kövön. Minden végtelennek tűnik, mégsem vagyok kicsi: körém gömbölyödik a világ. Az eső hűsíti halántékom.

Eszelős meleg van. Ha ki kell lépnem a házból, még jajveszékelni sem marad erőm. Próbálok itthon dolgozni, és bánatkámban összegyűjtöm a lakberendezésben használható hűsítő, hűvös, szellős, árnyas anyagokat, színeket.

Hát elsősorban íme, itt a fehér. Az igazi. Nem az elefántcsont, az ekrü, a pezsgő- vagy krémszín. Az igazi hószín, amibe semmilyen más árnyalat nem keveredik. Ha hűsölni szeretnénk, használjuk elsősorban fényes felületeken, csillogóan, simán.

A fehér fal nem csak festett lehet: gyönyörűséges, színében nyomott, csak a fényvisszaverődéssel játszadozó tapéták is kaphatók. Textilből, papírból. A természetes anyagokat, mint a bambusz, nád, (szerencsére) nem színezik ilyen vakító fehérre.

Itt az ekrü és a zöldes, tompa türkiz mellett az anyagokat hangsúlyoznám igazán. Bár a dús, barokkos, aranyozott fakeretek súlyosak és inkább melegek, de a sima, fényes padló, a fényesre festett fal és az egészen apró üvegmozaik kellemesen hűsít. És persze a tükör.

A tükör önmagában is nagy varázslat, de hűsítőként is remekül beválik: kemény, merev, rideg, és jégérintésű. Ha van olyan szerencsénk, hogy a benne tükröződő felületek is hűvösek és fényesek, máris jó néhány fokot hűtöttünk a szoba hőérzetén.

Az üvegmozaik pedig csillogóan, kedvesen, gazdag színekben szikrázóan hűt le bármilyen felületet.

Igen, a pompa is hűsít. Ha távolságtartó, elegáns, távoli. A gazdagságot nem csak millió tárggyal lehet fitogtatni, hanem a tárgyak hiányával is. Pazar lakást létre lehet hozni azzal, hogy alig teszünk bele valamit. Nagyvonalúan bánunk a térrel, nem zsúfoljuk tele, csak levegő és a márványon megtört fény szóródik szét mindenhol. Itt talán még a szél is fúj.

Fekete, grafitszürke és elefántcsont. Tökéletes, geometrikus asszimetria és harmónia. A kelleténél nem hivalkodóbb, hideg hangú és fényű kristálycsillár, tükrös márványpadló. Fényes falak. Végtelen elegancia.

Még egy kis fehér. Fényes fehér, csak hogy ne mondjak ellent saját magamnak :)

Nyilván nem szeretnénk a házat szezononként átfesteni és tapétázni, vagy ha szeretnénk is: nem praktikus. De a téli-nyári garnitúra lehet különböző a lakástextilekben. Nyáron hűvös, élénk, vidám vagy szellős anyagokat használhatunk, amit márciusban szedegetünk elő, és októberben átváltjuk a téli kollekcióra, ami legyen nehéz, meleg és otthonos. Úgyis nagytakarítás van ilyenkor - remek alkalom.

Ez egy kellően nyári szék. A sárgászöld huzat apró, fehér virágai, a fehérre festett, óarannyal díszített lábak halványak és törékenyek, az áttört, kicsi bútor szellős és nem öleli, fojtja magába a benne ülőt. A fehér padló és a fehér fal még hűsebbé, hűsítőbbé teszi a képet, ahogy az ablakon túl látszó távolság is. Igen, épp ilyen ülőhelyre vágyom, levegős, tiszta szobában, árnyékos sarokban, fehérlő, zöldellő messzeség előtt.

Nem illik minden lakásba, de talán többe, mint gondolnánk. Olyan kis apró, olyan szelíd, alkalmazkodó.

Konyhai témában nem tudom rászánni magam egy jó kis kajás bejegyzésre. Ki tud ilyenkor enni?! Pihegünk, ventillálunk, és csendben száradunk kifelé. Maradnék én a nyári italoknál.

Amilyen a bodzaszörp is, például. Az igazi, hűvös, illatos, kesernyés bodzaszörp.

(Vigyázat, pollen-érzékenyek meg ne kóstolják!)

Úgy készül, hogy tíz-tizenkét, tenyérnyi, szépséges bodzavirágot egyenként vízbe mártunk, majd lecsepegtetünk. Megvárjuk, amíg az apró fekete bogárkák, hernyók, miegyebek elhagyják a virágzatot a víz alatt, mert nem illenek az ízkompozícióba.

Aztán cukorszirupot készítünk két kg cukorból és hat liter vízből. Ha kihűlt, adjunk hozzá 1,5 dkg citromsavat és 1,5 dkg borkősavat, és keverjük el. A virágokra öntjük ezt a cuccot, és három-négy napig állni hagyjuk. Ha leszűrtük, szalicilt lehet még hozzákeverni, ha nem fogyasztjuk el nagyon hamar. Üvegekben, hűvös helyen sokáig eláll. Lehűtve, vízzel higítva igyuk, ezernyi csillogó jégkockáról.

Aztán persze készítsünk limonádét is. Tegyünk a vízbe jól lehűtött, megmosott, felszeletelt citromkarikákat, néhány szelet lime-ot, cukorszirupot vagy mézet.

Persze készíthetjük narancskarikákkal is, én ilyenkor mézzel édesítek, és ha tudok szerezni: mangót is dobálok a limonádéba. A nagy üvegkehelybe pedig egy rúd fahéjat is bedobok.

Aztán a leghűsítőbb lehetőség a nagyképűen Virgin Mojito-nak keresztelt limonádé: a hideg vízben lime-karikák és mentalevelek úsznak, cukorszirup édesíti, sok jégkockán és szívószállal töltjük poharakba.

Gyümölcsözzünk még: én például szeretem a barackot. (Elég egyértelmű, folyton ajánlgatom.)

Namost lehet olyat csinálni - és szerintem érdemes is - hogy a megtisztított, csorgó levű őszibarackokat egy nagy üvegbe tesszük, rákanalazunk egy kevés mézet, kapnak néhány citromarikát és egy egész narancsot felkarikázva, egy-két darab fahéjat, néhány szem szegfűszeget, egyetlen pohárka erős konyakot majd egy üveg muskotályos fehérbort. Pokolian behűtjük az egészet, majd amikor isszuk: szűrés után könnyű, száraz pezsgőt csorgatunk hozzá. Nem szoktam szeretni a pancsolt italokat, de ezt tényleg érdemes megkóstolni.

Az isteni, fanyar ribizli is - a vörös féle - nagyon jó alap a savanykás nyári frissítőkhöz. Megpucolni mondjuk egyáltalán nem jó játék, de ha egyszer muszáj... A megtisztított, lecsumázott pirosló bogyókat öntsük egy nagy üveg aljára.

Hozzá narancsot, mézet, fahéjat és szegfűszeget tegyünk, azután rummal locsoljuk meg, és száraz vörösbort kapjon ázókázni egy napig a hidegben. Utána őt is pezsgővel öntsük fel. Tébolyítóan érzéki, ördögi ital, és úgy hűsít, mintha gleccsert nyeltünk volna.

A hétvégén a nővérem alkotott valami egészen nagyszerű előételt. Sikere elsősorban azért volt, mert őrült finom, másodsorban azért, mert látványos is :)

A kettévágott ananaszokat megtöltötte főtt jázminrizsből, ananászkockákból, zöldborsóból és piros húsú californiai paprikából álló salátával. Ebbe csirkehúst is kevert - gondolom, vegetáriánusok el is hagyhatják - sóval, borssal fűszerezett pirított csirkecsíkokat. Szója- és Worcester szószos pikáns öntet fogta össze ezt az egészet, amit az ananászok levével kevert ki salátaöntetté.

Egy adag van egy fél ananászban, tökély előétel.

A némafilmek sztárjainak elképesztő, meghökkentő sminkjei voltak. A filmek minősége - nem az esztétikai, tartalmi minőségre gondolok, hanem magának a filmfelvételnek a minőségére - közel sem voltak kielégítőek, ráadásul a film akadozott is. A hang és a szöveg sem segített - nyilván különlegesen túlhangsúlyozott mimikával kellett mindezen segíteni. Így a szem és a száj kapott erős hangsúlyt, a szemet egészen a szemöldökig árnyalták egész sötét színekkel, és még a férfiak is rúzst kaptak, hogy a szájmozgásuk elég feltűnő legyen.

(Az érdeklődőknek egyébként ajánlom a http://www.helenarubinstein.com/_int/_en/galerie_maquillage/index.aspx oldalt, gyönyörű régi sminkeket készítenek ott, érdemes megnézni a folyamatot.)

Őrületes, nem igaz? Gyönyörű, egyébként. A tökélyre szabott, fényes haj, a finom kis arc és az erős smink.

A bőr olyan porcelán, hogy szinte vonástalan, mintha kiradírozták volna. Minden hiba, apróbb-nagyobb tökéletlenség elmúlt, maradt a tiszta, fehér vászon.

A szemöldök erősen szedett és festett, mégpedig egyenesre. Ugyanezt a hatást nem is lehet máshogy elérni, csak az egyenesre vágott frufru alatt ugyanígy vízszintesen futó két fekete szemöldökkel.

A szem sötét kontúros, nem füstös. Határozott sötét kontúrja van.

Ha nem is épp fekete, de sötétbíbor, fényes rúzs illik mindehhez.

Ezen a nagyon is mai sminken határozottan érezhető az előbbi hatása. A fülvonalnál véget érő haj, a furcsa, egyenes, kontúros frufru, a vele párhuzamosan futó szemöldök és a szem-szájhangsúly mind az előbbi előképre utal vissza. Viszont színesebb és sokkal lazább az előbbinél. A színharmóniák egyébként remekül sikerültek, az elefántcsont bőrön a korallszín és a terrakotta szinte ég, a mokka árnyékokra hulló karamellszín haj szintén forró és konrtasztos.

A szem és a száj viszont már nem túl kontúros: erős hangsúlyát inkább az erőteljes színek adják.

A fekete ruha megint tisztelgés a némafilmes sztárnak.

Másik kor, másik nosztalgia, mégis: a vadócság, a kontrasztok ugyanazok. A bíbor és a fekete mindig érzéki és veszélyes, az erős fekete szemfestés különösen hangsúlyossá és jelentőségteljessé teszi a tekintetet. Ez a modell is úgy néz, mint Mel Brooks az első képen: láthatóan tud valamit, amit a néző nem. És mindketten úgy tűnnek, mint aki ezt ki is fogja használni.

Használjuk sok, fekete vagy szikrázó, színtelen ékszert vagy egyetlen, feltűnő darabot. Akár a fekete boát, mint Mel Brooks. Nem, ne menjünk benne a heti bevásárlásra, valóban, és talán még színházba sem: de egy-egy alkalommal, valamilyen különleges alkalommal kipróbálhatjuk.

Ha már tegnap nem voltam itt boldog évfordulót kívánni, akkor egy utólagos üdvözlet :)

Ha ebben a nyári katlanban van elég hősiesség bennünk, akkor vegyük elő a grillcuccokat. Akár a kicsi konyhait, elég lesz.

Vegyünk elő egy ciabattát, ha nem kapunk a közértben, akár meg is süthetjük. A frissen sült, foszlós-illatos papucskenyérke isteni finom. Nos tehát: vágjuk ketté, és a vágási felülettel fölfelé dobjuk a grillre. Tegyünk mellé egy felszeletelt paradicsomot, ezt picit hintsük meg olívaolajjal - minimális kell csak! És tegyünk melléjük két-három karika kemény juhsajtot is. Pirítsunk meg mindent, aztán a ciabattát töltsük meg fodros, színes salátalevelekkel, halmozzuk rá a grillezett paradicsomot, aztán a sajtot, néhány levélke bazsalikom, jöhet rá néhány karika friss, grillezetlen paradicsom, és egy kevés Worcester-szósz. Jó étvágyat!

Ábrándozom a hűs, árnyékos kertekről, virágzó pompáról, harmatos levelekről, duzzadó levélkékről. Addig is, amíg újra szabad ég alá lehet merészkedni.

Szikrázós, aranyfényű reggelt! Ma rohanok egész nap, de útravalóul mára mutatok valami szépet. Próbáljunk ma innen kinézni, ha idegesek volnánk, ha melegünk lesz: milyen lehet a kilátás, vajon hova lehet látni ebből az égszínkék ablakból, a gömbölyű, szürke kövek mögül?