Női misztériumok

Ma a mályva a színem, ahogy korábban a türkizről és a taupe-ról meséltem.

A mályvaszín egyszerre hűvös, langyos és langymeleg, nőies, elomló, dús és lágy. Mint a rózsaszín árnyalatai általában, nagyon nőies, feminin. Szürkés, barnás, fakó reflexekkel árnyalja a rózsaszínt. Ha a mályvához még több szürkét és drappot keverünk, akkor kapjuk a frész árnyalatot, amely az egyik leggyönyörűbb és legzavarbaejtőbb szín: a környezetétől, árnyéktól, fénytől függően hol barnának, homokszínnek, hol ezüstnek vagy óezüstnek, máskor mályvás tónusú rózsaszínnek látjuk. Gazdag és ezernyi ízzel teli, miközben óvatos és halk, mint a pók léptei a hálón.

A frész árnyalatait használjuk otthon akár a hálószobában, akár egy nőies, lágy fürdőszobában, vagy egy előtérben. Nagyon jól áll a tereknek, mert világos volta miatt tágítja és fényesíti őket, amellett kifinomult színharmóniákra alkalmas. Meleg barnák mellett neutrális és természetes, meleg hatású, acélkék és fehér árnyalatok pedig a hűvösen vonzó, tiszta, távoli és távolságtartó hatását erősítik.

Ez a hálószoba nyilvánvalóan az első verzióhoz tartozik: a csokoládébarna és vajsárga kiegészítők meleggé és nőiessé teszik a szobát. A frész színt pedig a drapp felé tolják el a meleg reflexek, így a rózsaszín árnyalatai szinte egészen eltűnnek, inkább barackvirág-szirom hatását keltik.

Bár a szoba nyilván egy szállodáé: magánlakásokban is érdemes elgondolkodni erről a színösszeállításról. Ha néhány bátrabb, erőteljesebb színfoltot használunk - élénk ágyterítőt, függönyt, szőnyeget - akkor egyedi és hatásos lesz a szoba. Mindamellett a natúr és közömbös színű alapok nyugodtsága nem vész el. 

Ezek különböző frész textilek, tapéták, amelyeket a szobában felhasználhatunk. Gyakorlatilag bármilyen felületre, anyagra, tárgyra tehetjük, még padlónak - inkább szőnyegnek - is kiváló. Gyönyörű bársony, brokát és papír, sőt:bambusz termékek kaphatóak ebben a színben.

Nos, ez a szín már közelebb van a mályvához. Texturált, vastag, matt és durva tapéta, rendkívül jó minőségű és sajnos rendkívül drága is. Viszont roppant mutatós, akár falidíszek és dekoráció nélkül is.

A falon egy ennyire erőteljes árnyalat nagyon hatásos és jól kiemel bármit, ami elékerül - egyúttal meghatározza és befolyásolja a szoba egész hangulatát - sőt, mindazon helyiségekét, amelyekből erre a falra látni. A cseresznyepiros párnák használata meglepő, de jó ötlet. Figyeljük meg, hogy a fényes párnákról visszatükröződő piros fény milyen erősen megfesti a falat közvetlenül a fényes textil fölött. Néhány piros bogyó és sok natúr, fa vagy gyékény kiegészítő tökéletes egyensúlyba hozza a szoba színeit.

Nos igen, ez már valódi mályvaszín. Rózsaszín is, lila is, bíbor is, világos is. Az erősen texturált papírtapétán a megvilágítás és a bútorok színétől függően - gondoljunk csak a reflexekre - változik a fény és az árnyék színe. Ha hideg, króm, acél és kék bútorokkal rendeznénk be a szobát: a tapéta világosabb pontjai orgona, az árnyékos helyek pedig ibolya árnyalat felé mozdulnának. Így viszont, a meleg sötétvörös, a fukszia és az arany a meleg árnyalatokat hozza ki, így a fényben úszó részek drappos rózsaszín árnyalatúak, míg a texturált tapéta árnyékos csíkjai vöröses, bíbor árnyalatúak. Jól áll neki a meleg és a hideg fény is (balra látjuk a meled gyertyafény, jobbra a hideg lámpafény árnyalatait) - azaz mind a fényes, mind az árnyékos részek összeillő párt alkotnak, nem ütik sem egymást, sem a bútorzat színeit.

Nézzünk néhány mályvaszín kiegészítőt:

Találtok köztük szőnyegpadlót, lámpát, falfestéket, párnát, tapétát. A frésznél erőteljesebb, még nőiesebb, egyúttal még kötöttebb szín. Kifejezetten kevés élénk színnel mutat jól, viszont a neutrális árnyalatok, a világos színek és a halványkékek remekük állnak neki.

Az esküvői asztalhoz nagyon szép, finom és könnyed választás. Igaz ugyan, hogy a vőlegény helyében én morognék, de igaz: sok férfi szereti a rózsaszínt :)

Mivel csokorban, ékszerben és sminkben is (nemsokára írok róla) jó választás a mályvaszín, és sokaknak nagyon jól áll - különösen a dióbarna vagy csokoládébarna hajú lányoknak - így az esküvő kiegészítő színének nagyon jó lehet. Mind a fehérrel, mind az ekrüvel jól összeillik, és a barna székek sem igényelnek székhuzatot vagy selyemruhácskát, mert a mályvaszín organza így is remekül illik hozzájuk.

A mályvaszín esküvői kiegészítők kapcsán mutatok egy selyem koszorúslány-ruhát. Minden korosztálynak, bár elsősorban a húsz, inkább huszonöt fölöttieknek, és minden hajszínhez, bár elsősorban a barnához illik. A vöröseknek óvatosan válasszunk mályvaszín ruhát, vagy fogjuk szigorú kontyba a hajukat, és megfelelő sminket tegyünk fel.

A másik ruha egy Gaultier, és gyönyörű. Sajnos úgy érzem, hogy száznyolcvan centi alatt és ötven kiló fölött nagyjából elfelejthetjük - addig is gyönyörködjünk a modellben, akinek viszont csodásan áll. Hosszú nyak, hosszú haj, hosszú derék és hosszú lábak kellenek hozzá.

Ennek az apró, mályvaszín strasszokkal kirakott pillangós medálnak egyszerűen nem tudtam ellenállni. Bájos, kicsit giccses, de ennyi belefér. A halvány, csillogóan fényes, mályvaszín selyemsál szintén elegáns és látványos kiegészítő.

Még néhány mályvaszín sminket szeretnék mutatni:

Mindegyiket sötétbarna hajú, fehér bőrű nő viseli, mindhez fekete, barna és natúr bézs, homok árnyalatú kiegészítőket használnak. A smink matt, tompa, és erősen szemhangsúlyos. Finomak, drámaiak és előkelők. Harmincasok, negyvenesek, ötvenesek: próbáljátok ki a mályvaszínt, bézs alapozóval, rózsaszín rúzzsal, barna árnyékokkal és erős, fekete szempillafestéssel.

Végül néhány gyönyörű, mályvaszín természeti kép:

Érdekes, hogy ki milyen gyümölcstálat választ, és azt hol tartja. A konyhában tartott, ide-oda lökdösött, gyerektenyér-maszatos fatálak almával és szőlővel megrakva egészen más emberekhez illenek, mint a csiszolt kristály szépségek illatos szilvával, közétűzött, sötét őszirózsákkal. Azt hiszem, mindegyik gyönyörű.

Ez például egy zseniális darab. Modern, könnyű, tiszta, játékos. Így modern, tiszta, játékos lakásokba illik igazán, de valójában bármilyen letisztult, dísztelen felületen megjelenhet. Hát nem édes?

Tökéletes hozzá a fehér szín. Illik a narancs élénk színéhez, az alma zöld-piros fényéhez, a körte barna pöttyös sárga kabátjához, de akár zöld lime és sárga citrom kavalkádot is el tudok képzelni benne. Őszintén színes gombolyagokat is szívesen beletennék, csak akkor azokat soha többet nem lehet használni. :)

Leginkább dísztárgyként funkcionál egy étkezőasztalon vagy konyhaasztalon, de még akár a nappali polcán is el tudom képzelni. Olyan helyre tegyük, ahol a megvilágítás kihangsúlyozza a kanyargó-kavargó fehér vonalak fény-árnyék hatásait. Legyen a környezetében fehér, hogy illeszkedjen a helyre, és valamilyen sötét árnyalat hogy kiemelje a szépségét.

Egyszerű, zöld üvegtányér. Megfelelő megvilágítással bármi szép lehet, az üvegnek pedig mindig jól áll a fény. Igaz, ezt a darabot ne használjuk dekorációként, de gyümölcstárolásra tökéletesen alkalmas :) Tegyük a konyhaablak elé, hogy a bevilágító, aranyszínű sugarak mindig étvágygerjesztővé tegyék a gömböc gyümölcsöket.

A legszebb, ha fényes felületű fa asztalra vagy párkányra helyezzük.

Gyümölcsök nélkül is... Nos, a porcelánra festett naív, gyermekrajz-szerű gyümölcsök néha nyomasztóan egyszerűek és olcsók, máskor kedvesek, bájosak. Ami meghatározza, hogy melyikké válnak: a tárgyi környezet és a család, amelyik használja a tárgyat.

Ennek láthatóan megtalálták a helyét. Valószínűleg szeretik is - bájos bumfordiságában igazán szerethető, kedves, vonzó darab. Tegyük a színes terítővel letakart étkezőasztal közepére, és pakoljuk meg színes, ezerféle gyümölccsel.

A hétvégén teszteltem ezt az ételt édesapámon és nagymamámon is, mert bár mi szeretjük, nem volt biztos, hogy az érettebb korosztályok is a nyakamba borulnak miatta. Szerencsémre a nyakamba borultak, így talán érdemes megosztanom a receptet.

A két egész csirkemellet csíkokra vágom. Összeállítom a pácot négy-öt kanál vegyes virágmézből, jó három evőkanál őrölt chiliből - nos, igen, szeretem a csípőset. Ha nyers, friss chilit használtok, akkor elég kettő darab, apróra vágva. Négy-öt gerezd átnyomkorászott fokhagyma is kerül bele, egy evőkanálnyi mustár, feketebors és só, ízlés szerint. Én szeretek beleönteni két-három evőkanál szójaszószt is (vigyázzunk a sózásnál: a szójaszósz is sós), mert szépen megszínezi a csirkét és finom ízt is ad.

Ebben a páclében hagyom úszkálni a húst legalább két órát. Lehetőleg hűtőben. Aztán a páclét lecsöpögtetem a húsról, és kiolajozott tepsiben, szárazon betolom a 200 fokos sütőbe. Gyakran forgatom, és pirosra sütöm a csíkokat.

Mindeközben főzöm is már a tésztát: én linguinivel szeretem a legjobban. Amíg a tészta fő az egészen enyhén sós vízben, a wokban olajat hevítek - a napraforgó-olaj tökéletes, ennél az ételnél nemigen szoktam variálni, bár persze mogyoróolajjal lehet még színesíteni. Apróra vágott fokhagymát és félkarikára szelt vöröshagymát dobok bele, utóbbiból három egész fejnyit, átforgatom, majd jöhet az apróra vágott két paradicsom és egy piros húsú kaliforniai paprika. Amikor összerottyan, én szeretem a további édesítéshez csíkokra vágott sárgarépával megszórni. Ebből elég egy szál. A hús páclevével felöntöm, és hagyom párolódni, amíg a tészta el nem készül. Aztán a kifőtt tésztát beleszedem a forró raguba, és átforgatom, átsütöm az egészet. Majd a megsült, pirosló csirkemell-csíkokat a tetejére halmozom. Jó étvágyat!

Évek óta, mióta felnőttnek hihetem magam, az árnyas, túrás, magas égbolt alatti nyaralásokat szerettem a legjobban. Az odavezető út kanyargó hegyi ösvényeit, az erdőben zúgó, sustorgó szelet, a meghitt, hangelnyelő környezetet.

Az ember reggel felébred, nyújtózik, és olyan friss a levegő, hogy szinte megtartja a paplant. Reggelire pirítóshalmok fogynak dundi virslikkel, ropogós paprikával, vagy akár csak vajjal, finom, sárga vajjal, sóval, és vagy három bögre tejeskávé is elfogy fejenként, mire ébrenlétbe tornázzuk magunkat. És azután elindulunk. Egész napos túrák, tükrös vízű, mesei szép hegyi tavak, finom, apró virágok kísérnek a hatalmas fák alatt. Én persze nem tudok ellenállni a köveknek: mindig degeszre tömött zsebbel érkezem a szállásra. Gömbölyű, karcos, csillogó, zafíros, márványos, rózsaszín és zöld szépségeket gyűjtögetek.

Lehet a szállás ilyen, például. Míg az útról nem is látszik: a sétaútnak kis tákolt kalyibát mutat. De a lejtőnek egy kényelmes, fényes, otthonos kis kunyhó támaszkodik: a hatalmas üvegfelelületei rányílnak, rábámulnak a sima kérgű fatörzsekre, az apró levelű, ezerszínű lombokra. Apró, de épp elégséges kis erkélye tökéletes két vendég reggelijéhez, bár a madárdal és a látvány odanyűgözi az embert a székbe, és sosem indul már el kirándulni.

Puha, kényelmes, semleges a berendezés, és kissé rusztikus ízű. Vagy én biztosan olyat tennék bele :) Meghagynám a nyers fa falakat, a fapadlót. Ácsolt ágyat, színes, kék tónusú szőttest, puha fehér rongyszőnyeget használnék, egyszerű vonalú lámpákkal. Az asztal körül ácsolt, párnákkal puhított-vidámított székek lennének. Vigyáznék rá, hogy mivel ide pihenni érkeznek az emberek: a berendezés inkább kényelmes, mint tökéletesen stílusban tartott, rideg és bemutató-jellegű volna. A szúnyoghálóról és a könnyű, világos, de dúsan felrakott függönyökről is gondoskodnék.

Ez pedig egy igazi fa-lak, bár a luxus kategóriából, ha egyáltalán létezik ilyesmi. A fára épült házak a gyerekek kedvencei, mert segítenek kiszakadni a saját közegükből, ahol néha kicsik, idegenek és elnyomottak - és a fejünk fölé emelkedhetnek, ki- és felléphetnek a világból egy másik szintre. De ki ne szeretné ezt átélni felnőtt fejjel is egyszer-egyszer? A saját fára épült kuckónk talán nem elég tágas és kényelmes, de ez itt biztosan az. Cölöpökkel, oszlopokkal megtámogatott, tágas, romantikus - és egyébként fűthető - épület.

Már-már mesei, és ezért néhányak szemében giccses lehet. De kit érdekel, ha gyerekek lehetünk a kedvéért újra, ha csak a nyarlás pár napjára, hetére is? Érdemes mesei jellegű, matt, színes bútorokkal, faragott székekkel, figurális motívumokkal díszíteni belülről. Ellenállhatatlan, varázsos környezetet teremthetünk, ha már a lebegő faházunkon kívül, alul és felül azt találunk.

Dolgozom ma délután. Azokra gondolva, akik szintén ezt teszik, néhány képet teszek fel. Ha van néhány percetek: lépjetek be a képekbe, érezzétek a fényt vagy a felhők játékát. A szabad levegő illata körbejár, két füled között átfúj a szél.

Sokan ábrándozunk nagyobb lakásról, nagyobb szobákról, hatalmas terekről. Egyébként meglepően kevesen érzik jól magukat az igazán nagy lakószobákban - a kis, emberléptékű szobák kényelmesebbek és otthonosabbak. Többnyire. Vannak azért olyanok - köztük én is - akik igazán szeretik a nagy, magas, tágas, fényes szobákat, a ritkán elhelyezett, alacsony, apró bútorokat, a fényből és árnyékból épülő szobát.

Ilyet persze tényleg csak hatalmas házakban, lakásokban, pláne loftlakásban lehet művelni. (Bár az utóbbiban ritka az igazán nagy üvegfelület, ami át is veszi a falak szerepét.)

Ha vannak ekkora ablakaink - és ehhez a látványhoz legyenek - nehogy függönyöket tegyünk eléjük. Így persze a tér minden intimitása elvész, azonban ezt a látványért fel kell áldozni. A keretek is legyen a lehető legvékonyabbak, filigránabbak.

Megint a hatalmas üvegfal... Vékony, alig kárpitozott bútorok, lebegőnek tetsző korlát, vékony, légkeverő csillárok. Ezek megint a levegőre helyezik a hangsúlyt: a négy elemből messze ez a legdominánsabb itt.

A vízfényű, csillogó padló is szerteszórja a fényt, a napsárga falak a napsütést utánozzák. Nem is rosszul, egyébként. Jó ötlet volt, hogy a falak színét nem folytatták a plafonon, még ha a fehér tovább emeli is az egyébként is magas teret. A fehér színtől még levegősebb, vibrálóbb, élőbb a szoba, mintha az ég nyílna ki fölötte.

Sokat segít a színharmóniában az üvegen túli zöld világ.

Megint a fény és az üvegablakok.... Térszűkítő, otthonos függönyök helyett redőnnyel árnyékolnak, ami remek megoldás: elég kemény és szabályos ahhoz, nehogy kuckó-érzetet okozzon, viszont megakadályozza, hogy kiégjen a kanapén ülő vendég szeme. A plafonon a födém áttört, üvegezett, szintén redőnyös. Gyönyörűek a fény- és árnyékcsíkok az egyszerű, natúr berendezésen.

Nos, hogy ellent mondjak magamnak: ez egy loftlakás. Tökéletesen áttörték a falakat, a felhőfehér oszlopok között csakis a fémkeretes, törékeny szépségű üvegek, magsan a város felett. Olyan fehér, mintha felhőben járnánk - gyönyörű. Az árnyékolás is tökéletesen sikerült, a fehér redőny szűrt fehér fényt enged a fehér lakásba. Ami nem fehér, az vékony, sötét, törékeny és elegáns. Mintha az angyalok lakása volna, akik a napi fárasztó rutin után ide térnének haza aludni.

Viszonylag régen sütöttem kenyérféleségeket - pedig szeretek ilyesmit sütni. Az például halálos, amikor este kilenckor kisülnek az apró, sajtos cipócskák, és mivel lehetetlen nekik ellenállni: úgy, forrón, sok vajjal behabzsoljuk őket, és aztán nyögünk álmunkban a mázsás gyomrunk nyomásától. Természetesen más ember lehet normális, tőlem eltérően: frissen sült kelttésztát ne együnk, este aztán egyáltalán.

Én erre a töltött zsömlécskére gondoltam mára. Gusztusos, nem igaz?

Nos. Beleszitálok a tálba vagy fél kiló finomlisztet. Egy élesztőt belemorzsolok egy fél bögre langyos tejbe, egy kanál lisztet és egy kevéske cukrot szórok mellé, két kavarással összezutyálom, és hagyom őket összeboronálódni. Közben a lisztbe jó két teáskanál sót szórok, én kevés feketeborsot is bele szoktam őrölni, sőt: néha kurkumát is kap egy leheletnyit, mert attól gyönyörű színe és érdekes íze lesz. Durvára tört köménymag is mehet bele. Két nagy kanál vajat adok hozzá, és beleütök két tojást. Ha van otthon sikér - és nálam mindig van - akkor egy késhegynyit hozzáadok a cucchoz. Beleöntöm az élesztős tejet, ha már szép magasra feljött. Többnyire egy pohár vizet is szokott kivánni - ez majd érződik a tészta állagán. Sajnos, nem tudok pontosat mondani: a liszt minőségétől függően változik, hogy mennyi vizet vesz fel. Jól formálható, ruganyos, könnyű tésztának kell lennie.

Tökéletesre kidolgozom a tésztát, hogy elváljon az edény falától, és kis cipó formában kucorogjon az alján. Belisztezem, és hagyom kelni. Úgy egy óra múlva vizes kézzel zsömléket szaggatok belőle, sütőpapíros tepsin hagyom még állni vagy fél órát, majd vízzel lekenve a tetejüket, 220 fokon pirosra, ropogósra, illatosra sütöm a cuccot.

Közben 25 dkg friss, sovány túrót kidolgozok egy kanál tejföllel, néhány kanál krémsajttal, 10 dkg kéksajttal, amit morzsásra törtem, és egy kanálnyi vajjal. Sima, sűrű krém lesz belőle, amit ízlés szerint ízesíthetünk sóval, borssal, kaporral, kakukkfűvel, mustárral. Nem kell minddel: válogassuk ki ezekből azt, ami tetszik :) A fűszeres zsömléket megtöltjük ezzel a krémmel, és teához kínáljuk. Délután, egy nagy fa árnyékában a lehető legfinomabb, amit csak választhatunk.

Mióta megjelent a női arcok, színek évszakokhoz sorolása, azóta morgolódom kicsit a dolog miatt. Kissé káoszos az ügy: én például nem illek a besorolások egyikébe sem, sőt: a természetes arc- és hajszínű barátnőim többsége nem. Előfordul meleg, kreolos arcbőrhöz hideg kék szem és homokszőke haj, vagy mint nálam: meleg, sörszőke tincsek és karamellszín szempár, mindehhez hideg, lilás-rózsaszínes bőr. Hajfestés nélkül tehát nem harmonikus a megjelenés? Ugyan már. Inkább minden arc más és más harmóniát tükröz.

Az évszakok megjelenítése azért remek játék lehet. Kiváló, hogy ha egy bizonyos típusú hatást szeretnénk elérni: ez a besorolás jó támasz és kapaszkodó.

A tavasz például édes és fiatal. Meleg, napfényes, tört színek, sok-sok arany, barack és sárga fény.

Leginkább a szőkékhez illik, és általában a fiatalokhoz. Igaz, olyan ragyogó-drága-aranyfényű, nevetős dédiket is láttam már, hogy fakószürke, kínzóan monoton napokon bárhány fiatal is megirigyelheti őket. Igen, a színeiket is.

A sminkhez - ha ezt a hatást szeretnénk elérni - válasszunk meleg, aranyló bézs árnyalatú alapozót, puha barnákat, sok barackszínt, olvadó karamellt, lazacot. Kevés csokoládészínt használjunk keretként a szem körül és a pillákon. A színek legyenek éteriek, lebegősek és fényesek, akár csillogóak. Sose használjunk túl sok vagy vastag rétegben felvitt festéket. Ha vannak szeplőink: örüljünk, és mindenképpen úgy sminkeljünk, hogy átüssön a bőrön. A meleg, lazacszín pirosítóból jusson az arccsont mellett a halántékra, homlok tetejére, orrhegyre és állcsúcsra is.

A nyár típus más: ez inkább nyár hatású, hangulatú smink. Élénk, vidám, csattanósan erőteljes.

Nem csak napbarnított bőrhöz előnyös, bár ahhoz különösen. Rendkívül szép, ápolt bőr illik hozzá, de hát nyaraláskor ez többnyire adott :)

Használjunk hozzá erős, különleges színeket, akár a fotón látható türkizt és pinket, de lehet ez fűzöld, farmerkék, citromsárga, matt narancs, sőt: akár paprikapiros is. A bőrön vagy nincs, vagy láthatatlan a kendőzés - a matt vagy vízfényű, erőteljes festés a szemen és a szájon jelenik meg. Élénk színű, mintás ruhák és természetes ékszerek emelik ki legjobban a smink és az arc nyári szépségét.

Az ősz meleg, bronzos, sötét, asszonyos. A réz, a bronz, a fahéj, az édes italok: csokoládé, karamell, vörösbor, aranyló muskotályok, a szőlő színei, a hamvas szilva és a füstös fekete illenek hozzá.

Bronzhajú, gesztenyeszín szépségek, finom, matt bőrrel és sötét szemekkel ennek a típusnak a jellegzetes képviselői. A meleg, barnás vörös haj is jó lehet, ha mogyorószín, vagy kakaószín szemmel párosul.

A bronzosra, aranybarnára árnyalt füstös szemfestés tökéletes, a barnás tónusú pirosítás és az aranyfény ajkak egészítik ki a sminket - fekete és arany, vagy pláne óarany kiegészítőkkel, ékszerekkel.

A túl hideg, néha ijesztő és kontrasztos. Viszont igazi díva. Ilyen színütközéseket más nem is viselhetne. Kékesfekete, felyemfényű haj, amin a fény hanyatt-homlok menekül és ijedtében hideg csíkot húz maga után, Hófehérke-arcszín eredményezi ezt a hatást. Fekete, vagy fekete-fehér öltözékkel tovább erősíthetjük a hangulatát.

Sötét, elegáns szemöldök - nos, igen: féloldalon megemelve, érdeklődőn, magasba tartott orral - sötét szemhéj, hűvös bőrszín. A tél színei, mint a névadójuk: hidegek és sötétek. Ha valami világos, mint a hó: csak kontraszttal - akár a fekete égbolt - jelennek meg. A meleg, aranyló színeket felejtsünk el. Hordjunk platinaékszert, szikrázó-sziporkázó gyémánttal vagy ametiszttel. Ha gyöngy: legyen tejfehér és tökéletes. A ruha szabása legyen bátor és szögletes - ne most dobjuk magunkra  kedvenc, vállölelő, szabad esésű színes sálunkat.

Az én férjem, aki eddig amúgy elélt volna steaken, rántott húson és megfelelően elkészített krumplipürén, rákapott a rucolára. Én magam kerek szemekkel csodálkozom rá a tényre, de igazán örülök neki - azért kár, hogy én magam kevésbé lelkesedem a cafrangos, könnyen keseredő levelekért, de a Hitvesért mindent!

Ez itt egy meglehetősen gusztusos saláta, rucolával.

Pirosra sütött rákocskák, párolt spárga - zöldspárga - és főtt tojás az alapja, rucola viszonylag vékonyra vágottan belekeverve.

Én ehhez citromos, fokhagymás öntetet készítenék. Tehát mozsárban megtörnék néhány szem feketeborsot, és két citrom és egy lime kifacsart levébe szórnám. Kapna némi tengeri sót is, de keveset! Áttört fokhagymát, egy csepp olajat és egy kanálka barnacukrot kevernék hozzá, majd rácsorgatnám a salátára.

Pirított kenyérrel, nagy, mély tálban tálalnám. 

Hát ezek is gusztusosak, és valamivel kiadósabbnak tűnnek.

Fogjunk két szelet házikenyeret, és egészen enyhén, szárazon pirítsuk meg őket a grillen avgy akár serpenyőben. Nagyon-nagyon halványan! Vágjunk össze két nagyobb, keményhusú paradicsomot kockára, három-négy nagy fej gombát apróra, rucolát egy marékkal, petrezselmyet ugyanannyit, néhány gerezd fokhagymát, és törjünk fekete borsot. A serpenyőben előbb hevítsünk egy kevés vajat, azon pároljuk meg a gombát - sóval, jó sok borssal, pici majorannával, majd szórjuk meg petrezselyemmel, és máris mehet az egyik kenyérkére. Azután megint pici vaj a serpenyőbe, dobjuk rá a paradicsomot, a fokhagymát, forgassuk át, majd a rucolát is tegyük hozzá. Ezt elég lesz csak egy picit sózni. Ez pedig mehet a másik kenyérre.

Ebben a salátában pedig sütőben sült édesburgonya van karikára vágva, lilás árnyalatú, fodros saláta, csak a látvány kedvéért, sok-sok rucola vágatlanul és reszelt parmezán-forgácsok. Még a végén megkedvelem a rucolát :)

Többnyire majonézzel pöttyözgetik meg a tetejét, de az talán túlságosan nehéz. Szerintem érdemes volna egy cseppet hagymás, almaecetes, olívás öntettel kipróbálni.

Azért persze a krumplis salátákhoz ne nagyon fogyasszunk pirítóst, nem csak azért, mert kigömbölyödünk, hanem az ízéhez sem illik. 

Ennél egyszerűbb saláta nem is létezik: paradicsomkarikák a tányéron, rajta friss rucola, parmezánforgács - ezek valahogy nagyon jól érzik magukat együtt - pirított fenyőmag és leheletnyi olívapöttyök - talán még jobb rápermetezni, ha valakinek van olyan olajszórója, amilyen például nekem nincs.

Ez nagyon friss, nagyon egyszerű és nagyon szép. Sajnos egyúttal nagyon olyan saláta, ami nekem a fél fogamra sem elég, de hát ebben nyilván én vagyok a hibás. Finomnak azonban egyértelműen nagyon finom :)