Sokan ábrándozunk nagyobb lakásról, nagyobb szobákról, hatalmas terekről. Egyébként meglepően kevesen érzik jól magukat az igazán nagy lakószobákban - a kis, emberléptékű szobák kényelmesebbek és otthonosabbak. Többnyire. Vannak azért olyanok - köztük én is - akik igazán szeretik a nagy, magas, tágas, fényes szobákat, a ritkán elhelyezett, alacsony, apró bútorokat, a fényből és árnyékból épülő szobát.

Ilyet persze tényleg csak hatalmas házakban, lakásokban, pláne loftlakásban lehet művelni. (Bár az utóbbiban ritka az igazán nagy üvegfelület, ami át is veszi a falak szerepét.)

Ha vannak ekkora ablakaink - és ehhez a látványhoz legyenek - nehogy függönyöket tegyünk eléjük. Így persze a tér minden intimitása elvész, azonban ezt a látványért fel kell áldozni. A keretek is legyen a lehető legvékonyabbak, filigránabbak.

Megint a hatalmas üvegfal... Vékony, alig kárpitozott bútorok, lebegőnek tetsző korlát, vékony, légkeverő csillárok. Ezek megint a levegőre helyezik a hangsúlyt: a négy elemből messze ez a legdominánsabb itt.

A vízfényű, csillogó padló is szerteszórja a fényt, a napsárga falak a napsütést utánozzák. Nem is rosszul, egyébként. Jó ötlet volt, hogy a falak színét nem folytatták a plafonon, még ha a fehér tovább emeli is az egyébként is magas teret. A fehér színtől még levegősebb, vibrálóbb, élőbb a szoba, mintha az ég nyílna ki fölötte.

Sokat segít a színharmóniában az üvegen túli zöld világ.

Megint a fény és az üvegablakok.... Térszűkítő, otthonos függönyök helyett redőnnyel árnyékolnak, ami remek megoldás: elég kemény és szabályos ahhoz, nehogy kuckó-érzetet okozzon, viszont megakadályozza, hogy kiégjen a kanapén ülő vendég szeme. A plafonon a födém áttört, üvegezett, szintén redőnyös. Gyönyörűek a fény- és árnyékcsíkok az egyszerű, natúr berendezésen.

Nos, hogy ellent mondjak magamnak: ez egy loftlakás. Tökéletesen áttörték a falakat, a felhőfehér oszlopok között csakis a fémkeretes, törékeny szépségű üvegek, magsan a város felett. Olyan fehér, mintha felhőben járnánk - gyönyörű. Az árnyékolás is tökéletesen sikerült, a fehér redőny szűrt fehér fényt enged a fehér lakásba. Ami nem fehér, az vékony, sötét, törékeny és elegáns. Mintha az angyalok lakása volna, akik a napi fárasztó rutin után ide térnének haza aludni.