A hétvégén teszteltem ezt az ételt édesapámon és nagymamámon is, mert bár mi szeretjük, nem volt biztos, hogy az érettebb korosztályok is a nyakamba borulnak miatta. Szerencsémre a nyakamba borultak, így talán érdemes megosztanom a receptet.
A két egész csirkemellet csíkokra vágom. Összeállítom a pácot négy-öt kanál vegyes virágmézből, jó három evőkanál őrölt chiliből - nos, igen, szeretem a csípőset. Ha nyers, friss chilit használtok, akkor elég kettő darab, apróra vágva. Négy-öt gerezd átnyomkorászott fokhagyma is kerül bele, egy evőkanálnyi mustár, feketebors és só, ízlés szerint. Én szeretek beleönteni két-három evőkanál szójaszószt is (vigyázzunk a sózásnál: a szójaszósz is sós), mert szépen megszínezi a csirkét és finom ízt is ad.
Ebben a páclében hagyom úszkálni a húst legalább két órát. Lehetőleg hűtőben. Aztán a páclét lecsöpögtetem a húsról, és kiolajozott tepsiben, szárazon betolom a 200 fokos sütőbe. Gyakran forgatom, és pirosra sütöm a csíkokat.
Mindeközben főzöm is már a tésztát: én linguinivel szeretem a legjobban. Amíg a tészta fő az egészen enyhén sós vízben, a wokban olajat hevítek - a napraforgó-olaj tökéletes, ennél az ételnél nemigen szoktam variálni, bár persze mogyoróolajjal lehet még színesíteni. Apróra vágott fokhagymát és félkarikára szelt vöröshagymát dobok bele, utóbbiból három egész fejnyit, átforgatom, majd jöhet az apróra vágott két paradicsom és egy piros húsú kaliforniai paprika. Amikor összerottyan, én szeretem a további édesítéshez csíkokra vágott sárgarépával megszórni. Ebből elég egy szál. A hús páclevével felöntöm, és hagyom párolódni, amíg a tészta el nem készül. Aztán a kifőtt tésztát beleszedem a forró raguba, és átforgatom, átsütöm az egészet. Majd a megsült, pirosló csirkemell-csíkokat a tetejére halmozom. Jó étvágyat!