Találtam neked :-) ez a bigyusz Churchkhela – grúzul, vagy Pestil Cevizli Sucuk – törökül:
Alaprecept, 2 kukachoz:
40 fél dió vagy egész mogyoró (a bokron termő, gömböcebb fajta)
1,5 l fehér szőlőlé (vagy must?)
¾ bögre cukor (gondolom, ehelyett lehet méz is)
1 bögre liszt
porcukor
Fűzzünk tűbe egy 30 centi hosszú, stapabíró madzagot, és kössük össze a végeit. Fűzzük fel a magokat, toljuk a felüket a madzag egyik végéhez, a másikat a másikhoz, majd hajtsuk félbe a zsinórt.
Egy mély lábosban keverjük a szőlőléhez a cukrot, folytonos keverés közben melegítsük, amíg felolvad. Öntsük a lisztet egy keverőtálba, és lottyantsuk hozzá lassan a szőlőlé felét, folyamatosan kevergetve, hogy ne legyen csomós. Aztán az egész kutyulmányt öntsük vissza a lábosba a maradék szőlőléhez, és forraljuk fel. 15 percig gyöngyöztessük, amíg kicsit besűrűsödik. Ezt követően gyertyaöntőt kell játszani: megfogjuk a közepén a madzagot, hogy a két végén lelógjon a diós-mogyorós rész, és belelógatjuk a szirupba. Megvárjuk, amíg megszárad kicsit, majd kb. nyolcszor-tízszer megismételjük. Négy napig szárítjuk, majd megporcukrozzuk. Tálalás előtt fel lehet karikázni, de előtte ne felejtsük el kihúzni a madzagot.
Szerintem kedvedre variálhatod aszalmányokkal is, de hogy ilyen színe festék nélkül nem lesz, az tuti.

Köszönöm, köszönöm! Igen, tényleg, valószínűleg festék nélkül nem ilyen, de az íze nem lehet rossz. Köszi még egyszer!

Vízvári Mariska szakácskönyvében mustkolbász néven szerepel ez a csemege.

Én a vidék íze havi újságban találkoztam vele, csak nem emlékszem, az októberi vagy novemberi számban.

Mustkolbász valóban.

www.geomedia.hu/node/6

Démétér,ahogy a tudásodat kincseidet adod másoknak,szívből szeretettel,ezért csak köszönet jár.Örülök,hogy egy ennyire színes sok oldalú blogra leltem. Sokat fogok nálad időzni,az már biztos.
Én is tudok egy mustkolbász receptet,de a fotón szerintem,és az itt lakó törököket komoly nyelvi nehézség árán meginterjúvolva nem az van.A recept,a VALÓDI MAGYAR SZAKÁCS KÖNYV ZILAHY ÁGNES 325.oldal.Ha érdekel,szívesen elküldöm.Na tehát,a must kolbász az egy eléggé sötét,barna,esetleg kívülről porcukorban megforgatott valami,állagra kemény,eléggé keleties ízvilág,a mustos íz nem igazán érezhető,inkább csak a cukros lisztes valami.Én nem voltam tőle elájulva.Ja...!-és nem lehet szobahőn tárolni mert megolvad,és hűtőben sem,mert ott a párától kerül problémás helyzetbe.Száraz hűvös kamra.
Tehát,ha olyat szeretnél mint a fotón,akkor próbáld meg gyakorlatilag kandírozni egy nagyon sűrű gyümölcs,vagy szőlőcukor víz helyett must vagy szőlőlé szirupban többször áthúzni,közte mindig szellős helyen száritani,a végén,ha nagyon ragadna,illetve hogy ne kristályosodjon ki,porcukorban meghempergetni nagyon vékonyan,amit utána le tudsz törölni hogy az átlátszóság megmaradjon.Ételfesték nem hiszem,hogy kell bele,mert maga a szárított gyömölcs,(ha nem házi!) már kapott mindenféle vegyi cuccot amitől szép a színe,és meg is marad olyannak.Aztán a képen sem zöld a dió,de ez nyilván egyéni.És még egy,a spárgát,vékonyan óvatosan be lehet olajozni,hogy alkalomadtán esztétikusabban lehessen tőle megválni.
Na ez jó hosszú lett,de remélem segített valamit.Most hozzálátok én is,ha elkészült jelentek.