A téli reggel kemény és pengeéles. Az új, fényes világ rásimul a régi sötétre, és sima, egyenletes vonalban hátratolja azt. Amilyen veszélyes és ritka, rideg, hiányos volt a téli éjjel, olyan sűrű és kásás a reggeli nap. Ezüst-arany, csupa fém, csupa rajzos árnyék. Az ág a látóhatáron fehér, majd sárgán át változik a tiszta kékbe, ahogy felfelé nézünk. Hogy ne féljünk az aznaptól: igyunk kávét reggel, vagy édes, habos tejet, forrón. Süssünk cipócskákat, sajttal, vajjal, keményre, ropogósra: azt törögessük hozzá. Télen akármilyen sötét van: hagyjunk időt magunknak reggel, sokat, amíg szembenézünk a napunkkal.

A nyári reggel édes és észrevétlen. Órákon át fakul színessé az égbolt, míg egyszer csak teljes szépségében világít. Minden színesnek és tisztának látszik, mintha mosóporban mostuk volna: piros és sárga és kék és zöld, halvány, telt és bátor. Ilyenkor jó ébredni: harangocskák zengenek a levegőben, vagy csak úgy hallani: vibrál minden és élettel telít. Sárga, napszín narancslével, két marék gyümölccsel kezdjük a napot.