Szeretjük a természetet, természeti képeket, motívumokat behozni a szobába. Nem mintha így a szabadban éreznénk magunkat, ám többnyire kellemes hangulatok, emlékek, élmények fűzödnek hozzájuk.
A pillangókat szinte mindenki szereti - bár én például sajnos borzadok attól, hogy hozzám érjenek. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy szőrös-ízelt-szelvényes rovar, brrr, pedig igazán azokkal sem kellene semmilyen problémámnak lennie. Azért nem vagyok túl affekta, és a lepkék vizuálisan igazán lenyűgözőek - néha még én is megbocsájtom nekik, hogy rovarok. Szépek, hiába.
Igazi lányszoba, sok lebegő textillel, muszlinnal, fehér függönyön szűrt-szórt-szitált fénnyel.
Számomra határozottan túltengenek benne a lepkék és a virágok, de biztos vagyok abban, hogy egy nyolcéves leánygyermeknek nincs vele ilyen gondja. Azért egy picit jobban szeretném, ha a virágok és lepkék nem drótra feszített, térbe állított muszlinból lennének, hanem festett vagy nyomott mintaként, a textilbe simulva jelennének meg. A színük, mennyiségük, hangsúlyuk egyébként tökéletes, kedves, finom, éteri.
Ez egyszerűen egy bordűr - vajsárga, hamvas barack, égszínkék és fehér tapétákhoz mind remekül illik. Férfiszobába, dolgozószobába ne tegyük, de azért... kertközeli, szellős, világos szobában mesei és kedves. Igyekezzünk a figurális bordűröket jól láthatóként megtartani: ne pakojunk elé sok és nehéz bútort.
Pillangómintás textillel bevont ülőke a pillangómintás kisasztal előtt. Jó, jó, tudom, édeskés. Tényleg az. De bájos :)
Valahogy egy ilyen kisasztalon annyit tudok elképzelni, ahogy a ház asszonya összeállítja az esti menüt a szakácsnő számára, majd leküldeti a konyhára a komornával - esetleg a rózsaszín, szerelmes levélkéit írogatja a bajszos huszártisztnek, akinek nyilván egyáltalán nem kellene. Itt dolgozni, komoly levelet vagy akár csekket aláírni szinte lehetetlen :)
A fiókokban vajon mi lehet? Illatos levendulapárnácska a levélpapírok mellett, persze, kék és lila tinták, tollszárak, szalaggal átkötött levelek, meghívók. Ohh, ennyi minden már be sem fér.
Lepkés falú, virágos textilekkel zsúfolt hálószoba. Milyen világos! Meglepően az - ez a stílus többnyire apró ablakos, északi, keleti hálószobák sajátja, ahol alig jár napfény.
Zsúfolt, puha, meleg és otthonos - télre való volna, bekucorodni az ezer redővel omló függönyök és nehéz párnák közé, de a mintája nagyon tavaszias. Kissé furcsán is hat így együtt :)
Én kevesebb, sokkal kevesebb és vékonyabb, könnyebb textilt használnék, és a szoba színeit a vörösesbarnától a halványzöldik tolnám el. Igaz, akkor már közel sem volna ilyen kuckós.
