Nos, milyen? :)
Szerintem édes. Olyan igazi, cukros, gyerekálom-szerű, Andersen-mese-hallgatós karácsonyfa. Apró rokka és zöld hullámos papapgáj, hihetetlen!
Én ilyen fát olyan családban állítanék, ahol gyerek is van. Mennyire örülne! Persze, asztalra állítanám, különösen, ha pici a gyerek. A díszek nagy része törékeny, sőt: veszélyesen törékeny, azaz még vág is, ha véletlenül elpattan. Viszont csupa-csupa mese.
Határozottan úgy gondolom, hogy kutya ne legyen a közelben :) Macska még csak-csak. Bár nyilván játszani fog a díszekkel, a macska már csak olyan, de a hírhedt puha talpak kevésbé tesznek kárt a törékenységekben, mint a lelkes-bohókás kutyatappancsok.
Hókiflit, narancsos csokigolyókat, könnyű teákat képzelek a fa mellett felszolgálni.
Tökély ez a fa. Nagyon elegáns. Azt hiszem, mindenkinek életében legalább egyszer jár egy ilyen tökéletes karácsonyfa - különösen akkor, ha illik is a lakásba. Vajszínű, mézszínű falak között, sötétre fényezett fapadlón tudom leginkább elképzelni.
Sok-sok apró fehér fénnyel kezdjük a díszítést. Ezután kerülnek fel a pezsgőszínű, opálfényű gömbök - akár sokféle méretben. Egy a fontos: a felülete mindnek azonos legyen, lehetőleg ez a tompa fényű változat, ami olyan, mintha ráleheltünk volna. Most tekerjük körbe a fát - fentről lefelé, természetesen - gazdagon, dúsan, ágak között ki-bebújkálósan arannyal díszített vörös szalaggal. Legyen legalább hat, de inkább nyolc centi széles, és persze drótszélű, hogy jól lehessen formázni. Majd az ágakról csüggesszük alá az arany gyöngysorokat.
Két dologra érdemes még figyelni: a karácsonyfatalpat takaró gazdag aranyfóliára, és arra, hogy az izzókat a közelben tudjuk csatlakoztatni, hogy ne kelljen átlépkedni a drótokat.