Meglehetősen szeretjük a Wellington-módra elkészített bélszínt, bár nem igazán autentikus módon készítem. Hiába, bár mi nők az ismeretségi körben szeretjük a húst véresen is, a férfiak finnyásabbak, és legalább közepesre sütve szeretik - szóval variálnom kell :)
Más megoldás híján tehát előre én meg szoktam puhítani a húst. Vajban gyorsan megpirítom minden oldalról, hogy az ízek és szaftok benne maradjanak, majd mellészórok fokhagymát, hagymát, paradicsomot és sárgarépát, babérlevelet, egész borsot, és felöntöm vörösborral. Egy idő után sót is kap, majd puhára főzöm az egészet. Eltart vagy három-négy órát... Igazán a Wellingtonhoz mindezt pont nem kellene csinálni, csak megpirítani körben a húst. De mit tegyek, ha a család nyafogós? :)
Közben elkészítem a ragut: vajon újhagymát pirítok, apróra vágva, erre gombát szórok, majd a fűszeres (sós, borsos, fokhagymás) tejben órákig áztatott szárnyasmáj is belekerül. Ha a ragu összeállt is illatozik, akkor petrezselymet szórok rá. A megpuhult hús alatt képződött mártás villával széttördelem, és szintén a raguhoz adom, majd két kanál zsemlemorzsát is rászórok, meg beleütök két tojást.
A készen kapható, mirelit vajas tészta szerintem teljesen ideális ehhez az ételhez - én nem készítek, bevallom. Viszont sok szokott lenni. Tehát miután vékonyra nyújtottam, félbevágom, és ezt a vékony fél tésztát veszem magam elé. Ráhalmozok hosszú csíkban némi gombás-májas tölteléket, majd erre kerül a hús, és ezt beborítom a töltelékkel. Ezután gondosan ráterítem a tészta széleit, és megszúrkálom villával, hogy a gőzök távozzanak. Vajjal kikent jénaiban, vajat a tetejére tördelve sütöm pirosra.
A kimaradt tésztát pedig batyu formákban meg szoktam tölteni a kimaradt töltelékkel - finom kis májas-gombás batyucskák lesznek belőle, igazán finomak.
Az egészet héjában sült burgonyával és borsópürével tálalom. (Utóbbihoz turmixolt főtt borsó, fűszeres besamell és tejszín kell csak, igazán jól illik a dologhoz!)
