Női misztériumok

Múlt héten volt a házassági évfordulónk. Ha az esküvőnkre gondolok, elsősorban - persze infantilis vagyok - a tüzijáték jut eszembe. Gyerek módjára, tátott szájú bűvölettel nyűgöz le a tüzijáték, úgy csodálom, mint Tündér Ilonát. Tehát nyilván volt tüzijátékunk, ha semmi más nem lett volna, tüzijátéknak kellett lennie :) Azt hiszem,ha jól tudom, másoknak is élmény volt, nem csak nekem. Remélem :)

Csupa ezüst és aranyszín fényt kértünk. Fehérrel, sárgával, kevés bíborral lehetett kiegészíteni még, de a rakéták ragyogó csillagszínekben szikráztak és hullottak és vibráltak. A Vizizene allegro tétele szólt közben. (Nos, a menüt persze már elfelejtettem, és fogalmam sincs a terítékről, csak a hortenziás és rózsás asztalokra emlékszem - és persze a tüzijáték minden ragyogó részletére.) Még a talpam alatt érzem a kőlépcső simaságát, hátamban az oszlopok hidegét, és hallom, ahogy a zene ritmusára apró robbanásokban szétszikráznak az égen a csillagok.

Az őszi fény meseszép. Leginkább ez tart vissza attól, hogy trópusi, vagy akár mediterrán élethelyről ábrándozzak: mit kezdjek én egy olyan helyen, ahol nem süt a sárga őszi nap a fénylőkék égről át a vörös leveleken? A fény itt a legszebb, és az őszi kirándulások csodáját nem tudnám nélkülözni.

Az egyik kedvenc színpárom a bíbor és a levendula - a szivárvány két vége, ahogy összehajolnak. Persze, tudom én, hogy valószínűtlen párosítás, akár ízekben a marcipán és a mák, de olyan varázslatos, furcsa így együtt a két szín, amilyet csak gyerekek mernek-tudnak álmodni maguknak.

Fényük van és mélységük. Olyanok együtt, mintha egymásba és magukba fordulnának, meditálón-gondolkodón, önálló világot, légkört alkotva maguk körül. Épp ezért szeretem őket együtt használni: saját világot teremthetek velük és általuk, a lila és a bíbor együtt világot teremt, egyedülit, tűnődőt, fantáziával és képekkel teljeset.

A selyem, a bársony szereti viselni a színeiket, de a könnyű, áttetsző anyagok már nem illenek hozzájuk. A gyöngyök, kristályok, drágakövek szikrázása vagy tompa fénye szintén jól illik az árnyalataikhoz - amilyen az ametiszt tiszta árnyalata vagy a rubin magába zárt fényei.

A természet hasonló színű játékairól mutatok néhány képet:

Lakóterekben, közvetlen környezetünkben így tudjuk használni őket:

Sminkben, a mindig velünk járó színekben pedig egy lehetőség a sok lehetőség közül:

Múlt héten velencei maszkok ihlette sminkeket készítettünk a sminkiskolában. 

Tulajdonképpen nagyon élveztem :) A kedvencem a dísztelen, sima, fehér maszk, annak az elkészítése nem sok technikát igényelne, úgyhogy nem olyat készítettem. Bár a teljesen sima, porcelánfehér felszín elkészítése nem könnyű és pláne nem gyors, azért egyebekkel is próbálkozni akartam.

Így készült ez a smink: fehér, maszkszerű felület a homlok tetejétől az arccsontokig, az orr nagyrészt fedve van, az arc többi része pedig eltűnik a fekete festésben. A szájat szintén eltüntettem, fekete, matt arcfestékkel. Ugyanezt a festéket használtam a "szemrés" kialakításához is.

A halántékon aranyfényű rózsaszín árnyékot használtam - ezzel árnyaltam a szemöldököt is. A homlokon ezüst csillámok futnak végig sorban az orr felé. Az arc egyik oldalára ezüsttel és gyönggyel díszített csipke került (mastixszal rögzítettem), vele szemben néhány rózsaszín csillámból kirakott virág, a homlokra ezüsttel varrott rózsaszín szalag, a hajat pedig rózsaszín és fekete muszlinnal fedtem, majd csilllogó hajtűkkel rögzítettem.

Sajnos beteg vagyok, lázas meg ágyfüggő. Úgyhogy nem halasztgattam tovább a mézek összeállítását: milyen jól fog az jönni később, télen... A sok finom gyümölcs, ropogós magvak, ravasz fűszerek és a ragyogó méz! Süteményekhez, teához, salátához, és persze a karácsonyi mézesekhez egészen kiváló ez a sok különlegesen aranyló finomság.

A harmadik unokahúg sorrendben az első: az idősebb. Tizenhét. Afféle édes humán entellektüell a hölgy, nagyon szórakoztató, nagyon kreatív, és annyira gyakorlatias, mint egy kakadumadár. Viszont úgy tud nevetni-kuncogni, hogy az ember úgy érzi: azonnal-de-rögtön-menten újra tizenhét éves akar lenni. Idővel biztosan felnő majd, egyelőre keresztben csíkos pamutharisnyát, lapossarkú sportcipőt és bölcsész-frizurát visel, amivel igen gondosan rejtegeti, hogy egyébként mennyire vonzó. A gyerekkönyvek még nem álltak ki igazán a kezéből, a többi olvasmányáról azonban nem tudok nyilatkozni, mert nem ismerem őket :)

Hosszú, ovális arc, világos bőr, kék szemek és hullámos, dús haj - remek alapanyag a sminkeléshez. A szemöldök lehetne vékonyabb - de igaz: így természetesebb.

És lehet vele-belőle ilyen gyönyörűt csinálni. Elsősorban azért, mert ilyen gyönyörű.

A bőrszínével megegyező alapozót porpúderrel fixáltam. A szemöldököt gondosan befésültem, zselével fixáltam, és halványsárga porral kicsit áttöröltem, hogy világosabbnak tűnjön. A szemet fölül sötétlila vonallal húztam meg, amelynek külső ívét lágyan felemeltem a szemöldök vége irányába. A lila vonalon belül élénk türkizkék szemhéjpúderrel árnyaltam a szemeket. Az alsó ívet aranybarnával húztam meg, és az arccsont ívén lefelé kanyarítottan, hogy lágyan elfogyjon. A vonalon belül halványlila púdert tettem fel, a lila és a barna vonal között pedig - a halánték irányában - meleg, vörösesbarna szemhéjpúdert tettem fel, nagyon vékonyan. Épp csak azért, hogy még feltűnőbb legyen a két, hűvös színű festés a szem alsó és felső oldalán. A szem külső zugába három-három hosszú tincses pillát illesztettem. A szájat nem festettem, sőt: lealapoztam. Az arcra kevés, halvány, fahéjszín árnyékot tettem.

A lába nem az én hatásköröm - az így nőtt neki. De azért az arany cipőmet ráadtuk, szerintem mutatós :) A motor meg Hitvesé. 

Az ikrek másik fele egészen eltérő karakter. Ha Fanni nyugodt víztükör, akkor Fruzsi rohanó erdei folyó - az egyik pihenő szitakötő, a másik két kupac szabadulni vágyó lepke egy vékony aranyhálóban: csupa zizegés, lebegés, belső harc és szín, kavargás. Nos, és igen: modell szeretne lenni. Négykézlábazó kora óta. A nővérem egyre kevésbé ráncolja a szemöldökét, de még ellenáll, és én megértem :)

Bájos kis arc, ugye? Szintén óriás, kerek szemek mértékkel óriás, kerek szemüveg mögött, vidor fogsor az irigylésre méltó száj mögött, grüberli, és kócos szőke hajzat. Láthatóan kétpetéjűek a hölgyek: hasonlítanak, de csak mint egyidős testvérek. A színeik azonban egész jól hasonlítanak egymásra. Fruzsi arca azonban mozgékonyabb, fintorgósabb, szomorúbb, vidámabb, idegesebb.

Ő modellsminket kapott. Hát, ha egyszer az szeretne lenni?! Mit is tehetnék... És egészen meghökkentő, ahogy kilencéves létére viselni tudja. Még a skarlátvörös rúzs is úgy áll rajta, mintha egész életében ilyet viselne, mintha a délutáni kakaót is ilyenben inná, és utólag törölgetné le a piros maszatot a pöttyös bögréről.

Mézszínű, meleg alapozás, felnőttesre igazított arccsont - elég sokat dolgoztam sötét árnyékokkal - lilával és pinkkel árnyalt szemhéj, csillámló narancs szemöldökszínezés a saját szemöldök fölött, narancs csillámok a halántékon, fekete macskavonal a szem külső sarkán és a vérlázítóan vörös rúzs a pici lány száján.

Ezen a ponton jegyezném meg: véletlenül se csináljunk ilyet védtelen leánygyermekkel, ha nem ő kéri. Ijesztően ormótlan és közönséges egy gyereket nőnek sminkelni - játszani azonban más azért.

Tegnap az unokahúgaimat sminkeltem - hát, hatalmas élmény volt :) Persze, elfogult vagyok, de szerintem végtelenül gyönyörű gyerekek.

A kilencéves ikrek felével, Fannival kezdtem a munkát. Fanni született Tündér. Jótanuló jókislány, éteri, finom és nyugodt, gyümölcsevő törékenység, és úgy áll a cselló a kezében, hogy attól az ember elsírja magát. Nem utolsó sorban a hanghatásoktól is, persze. Picike buba volt még, amikor üldögélt márciusban a hatalmas cseresznyefa alatt, és várta, hogy érjen a cseresznye :-) Ilyen. Szőlőszemezgető, könnyűléptű kis tökély.

Az első képen smink nélkül látjuk - sima, nyugodt bőr, ovális arc, napbarnított, zöldszemű, finom színű gyerekarc. Persze, előre nyilvánvaló: így a legszebb :) A smink inkább a karakterét támasztja alá, mint az arcát tenné szebbé. Nemigen lehet, ugyanis.

A tündéres hatást halvány, hűvösen csillámló színekkel értem el. A halvány, alabástromra színezett bőrt világos jeges rózsaszín és zöld színekkel árnyaltam, ezüstösen irizáló csillámmal töröltem át a homlok közepét, az arccsontokat és a rózsaszín, fényes száj alsó ívét. A szemet alul-felül világoszölddel színeztem, áttetszően, lágyan. Halványlila ívet kapott a szem: a belső szemzugtól felfelé a szemöldökön túl ívelve, majd visszahullva a külső szemzugig. Így íveltebbnek és magasabbnak, egyúttal valószerűtlenebbnek tűnik a szemöldökcsont.

A rózsaszín hajpántot pedig egyszerűen a nyakába ejtettük :) Szépen kiegészíti a világos, csillogó sminket.

Ellenállhatatlanul szépek a mézszín szobák. Ilyen meleg, olvadó, álomi árnyalat nincs még egy, valahogy mintha tartósítaná gyerekkorunk nyári délutánjait. Ahogy szeretem a mézet, a mézszín hajat, a mézszín szemet, sminket, ruhákat, vagy akár a mézes kozmetikumokat, annyira szeretem a lakásban is felhasználni a méz színeit. A cukrosan, kristályosan fehér méztől az egészen sötét, borostyán vad mézszínéig.

Ez például egy egészen gyönyörű tapéta. Mint az álom. Már önmagában a szoba dísze - nos, sajnos annyiba is kerül - a geometrikusan elrendezett, szigorú körvonalú tárgyak modernné teszik az egyébként csodálatosan meleg, bomlasztóan gazdag falszínt. A fény és az árnyék ezer új árnyalatot jelenít meg rajta. Nagyon jól áll neki a lilásan bordós tónusú sötétbarna parketta és a fekete bőr bútor. Olyan ez a szobarészlet, mint egy modern festmény. Precíz, pontos, kimért és tökéletes.

Átugornék rögtön a mértani tökélyről a gömbölyű és rusztikus megoldásokra :) A sötét, fényes, egyszerű mintákkal díszített étvágygerjesztően gömbölyded mázas cserepek így együtt is csodásak, de kevesen lehetnek, akik ellen tudnának állni egy megfelelő darab vásárlásának: a teraszon a liliomoknak vagy magas, sárgás bugájú fűféléknek lehetne-e szebb, méltóbb edénye ezeknél? Olyan simogatnivalóan gömbölyűek, mint megannyi  mézillatú, darázshangú sárgadinnye.

Itt pedig egy antikolt fal, és bármennyire szoktam én morogni ezek miatt - nos, be kell vallanom, hogy ez tetszik. Szép. Finom. És micsoda kellemes reflexeket terít mindenhova maga köré!

Nem fehérrel, hanem bézzsel keverték, és szépséges lett. Épp ezért illenek hozzá a vaskos, hengeres bézs gyertyák, a sárgás gyertyafény. A sötét, bronz gyertyatartókról majd egy másik alkalommal zengek ódákat, pedig... :) Meleg, sárgás-narancsos színkavalkádba besorol még a sötét, óaranyre festett fa képkeret és a terrakotta virágcserép.

A zöld növény hidegebb színfoltja kell azért, hogy az egyöntetűen meleg színhatások között egy erős, ellentétes szín kiemelje és alátámassza az olvatag és viasszerű árnyalatokat.

Általában szép - vagy csak nekem tetszik nagyon? lehet - a súrlófény, de itt is gyönyörű, hogy a direkt világítás helyett áttetsző, kicsit hűvös fény érinti jobbról a falat.

A mézszínről mesélve nem tudtam kihagyni ezt. Tobzodó, pazar, bizánci pompa - a Carszkoje Szelo Borostyánszobája.

Nem is hiszem, hogy ebben a teremben hétköznapi, unalmas módon telhetnének a napok. Nem is hiszem, hogy ebben a teremben hétköznapi és unalmas tud maradni bárki sokáig. A mesék, színek, formák, arcok ott kavarognak az ember körül, a falon, az aranyban, mézben, borostyánban, a levegőben. A tükörcsíkok olyan forró színűek, mintha izzanának. Ha ebben tűnne fel az arcom, talán meg is ijednék tőle. Fekete, arany és méz kavarog a padlón is, élénk, őrjöngősen összefonódó és szétváló, tekergő minták, gyönyörű, földöntűli szépségű színharmóniában. És a termen túl hűvös, édes, isteni fény hullik a fehér-kék márványra, mintha az ajtón innen nem a pogány életszeretet kavarogna. Káprázatos.

Ma vidámparkba mennék. Nem megyek, mert persze dolgoznom kell, korban és főleg súlyban kinőttem már az üléseket. Nos: ma van a születésnapom. Szépséges dátum - a legszebb nap szeptember 24. - és remek kor, de ma mégis egy vidámpark hiányzik :)

Ó, nem, nem a budapestihez ragaszkodom. Bármilyen régi, hangulatos, furcsa, varázslatos hely megfelel.

Ahol kézzel készültek a körhinta lovai, festettek, különösek, és mindegyik különbözik. Fényesek és színesek, mint a cirkuszi lovak, és legalább olyan szomorúak. Ijesztően régi zene szól harsogva a trombitás angyalok felől, villognak a tükrök, és cigarettázik a morcos jegyszedő.

Szeretem, hogy ilyen napragyogás volna hozzá - a hűvös ellen meleg nadrágot, kötött kardigánt lehetne venni, és persze meleg pelerint a hátunkra.

Rémes, ragacsos vattacukrot lehetne venni, amit utálok, úgyhogy úgyis odaadnám egy gyereknek. Az anyja gyanakvó tekintete mellett :) De szívesen ennék utána sült kolbászt a ligetben, friss kenyérrel, és talán még nyuszilufit is hoznék haza. Ha már születésnapom van :)

Szép napot mindenkinek!