Ellenállhatatlanul szépek a mézszín szobák. Ilyen meleg, olvadó, álomi árnyalat nincs még egy, valahogy mintha tartósítaná gyerekkorunk nyári délutánjait. Ahogy szeretem a mézet, a mézszín hajat, a mézszín szemet, sminket, ruhákat, vagy akár a mézes kozmetikumokat, annyira szeretem a lakásban is felhasználni a méz színeit. A cukrosan, kristályosan fehér méztől az egészen sötét, borostyán vad mézszínéig.
Ez például egy egészen gyönyörű tapéta. Mint az álom. Már önmagában a szoba dísze - nos, sajnos annyiba is kerül - a geometrikusan elrendezett, szigorú körvonalú tárgyak modernné teszik az egyébként csodálatosan meleg, bomlasztóan gazdag falszínt. A fény és az árnyék ezer új árnyalatot jelenít meg rajta. Nagyon jól áll neki a lilásan bordós tónusú sötétbarna parketta és a fekete bőr bútor. Olyan ez a szobarészlet, mint egy modern festmény. Precíz, pontos, kimért és tökéletes.
Átugornék rögtön a mértani tökélyről a gömbölyű és rusztikus megoldásokra :) A sötét, fényes, egyszerű mintákkal díszített étvágygerjesztően gömbölyded mázas cserepek így együtt is csodásak, de kevesen lehetnek, akik ellen tudnának állni egy megfelelő darab vásárlásának: a teraszon a liliomoknak vagy magas, sárgás bugájú fűféléknek lehetne-e szebb, méltóbb edénye ezeknél? Olyan simogatnivalóan gömbölyűek, mint megannyi mézillatú, darázshangú sárgadinnye.
Itt pedig egy antikolt fal, és bármennyire szoktam én morogni ezek miatt - nos, be kell vallanom, hogy ez tetszik. Szép. Finom. És micsoda kellemes reflexeket terít mindenhova maga köré!
Nem fehérrel, hanem bézzsel keverték, és szépséges lett. Épp ezért illenek hozzá a vaskos, hengeres bézs gyertyák, a sárgás gyertyafény. A sötét, bronz gyertyatartókról majd egy másik alkalommal zengek ódákat, pedig... :) Meleg, sárgás-narancsos színkavalkádba besorol még a sötét, óaranyre festett fa képkeret és a terrakotta virágcserép.
A zöld növény hidegebb színfoltja kell azért, hogy az egyöntetűen meleg színhatások között egy erős, ellentétes szín kiemelje és alátámassza az olvatag és viasszerű árnyalatokat.
Általában szép - vagy csak nekem tetszik nagyon? lehet - a súrlófény, de itt is gyönyörű, hogy a direkt világítás helyett áttetsző, kicsit hűvös fény érinti jobbról a falat.
A mézszínről mesélve nem tudtam kihagyni ezt. Tobzodó, pazar, bizánci pompa - a Carszkoje Szelo Borostyánszobája.
Nem is hiszem, hogy ebben a teremben hétköznapi, unalmas módon telhetnének a napok. Nem is hiszem, hogy ebben a teremben hétköznapi és unalmas tud maradni bárki sokáig. A mesék, színek, formák, arcok ott kavarognak az ember körül, a falon, az aranyban, mézben, borostyánban, a levegőben. A tükörcsíkok olyan forró színűek, mintha izzanának. Ha ebben tűnne fel az arcom, talán meg is ijednék tőle. Fekete, arany és méz kavarog a padlón is, élénk, őrjöngősen összefonódó és szétváló, tekergő minták, gyönyörű, földöntűli szépségű színharmóniában. És a termen túl hűvös, édes, isteni fény hullik a fehér-kék márványra, mintha az ajtón innen nem a pogány életszeretet kavarogna. Káprázatos.
