Új öblítőt próbálok, még szoknom kell - erről jutott eszembe a ruhák illata. A napon szárított, frissen vasalt ruha illatánál nincs finomabb, de ez most még néhány hónapig nem aktuális :)

Régen a ruhásszekrényekbe - persze, nem mindegyikbe és mindenhol, de ahol lehetett - citromfa betétet tettek. A ruhásszekrény évszázadokra (nem, nem költői túlzás: valóban így volt) megőrizte a finom, kellemes, citrusos aromát, és a ruhák átvették. Egy friss, ropogósra keményített inghez például kiválóan illeszkedhetett. És persze szép is a különböző fákból összeállított, intarziás szekrényajtó.

Nos, ma kifejezetten ritka a fa szekrény, a többségét laminált bútorlapokból csinálják, hmm, ami sok szempontból praktikus, pláne olcsó, de az illatot valahogy pótolnunk kell.

Egyszerű és gyakori megoldás a levendula-csokrocska. Hónapokig illatozik, finom, matt, púderes illatot kölcsönöz a ruháknak, ráadásul a molyokat is távol tartja. (Nem mintha ismernél olyan embert, akinek valaha is meggyűlt volna a baja molyokkal, de állítólag léteznek - lehet, hogy én élek olyan szmogos-füstös városi környezetben, ahonnan még a molyok is menekülnek, talán érthetően.)

Férfiszekrénybe azonban talán... nos, kevésbé illik. Sok nőt is ismerek, akik nem szeretik a levendula illatát.

Ha azonban veszünk-varrunk kis tüllzacskókat, és felakasztjuk a ruhák mellé, remek illatokat varázsolhatunk magunknak. Férfiaknak is jól működhet a dohánylevél, a rozmaring - jaj, de szeretem! - a kamilla, faforgács, menta, fahéj, szárított citrom vagy alma. Persze, utóbbiakat sűrűn cseréljük. Mi nők pedig szinte bármilyen illatot használhatunk, ha elég sűrűn cseréljük a kis táskákat vagy a tartalmukat: rózsalevelet, almát, levendulát tehetünk a szekrénybe. Persze a zacskóba egyszerre egy, legfeljebb kettő, nagyon egymáshoz illő illat kerüljön.