Női misztériumok

Sötétkék-sötétzöld tojás a csúcsán áll, mégsem imbolyog. Olyan magas, mint két, egymás vállán álló ember. Héja sima és mozdulatlan, talán a fényjátéktól tűnik úgy, mintha pulzálna. A tetejéből hosszú indák nőnek ki, leveles-kacsos, élethordozó, erős szálak. A tojásból most kirepül fent egy ragyogó paradicsommadár: színes farka a sok inda.

 

Felszáll, és messze repül a sötétség felé – sötét háttér előtt tündöklő folt. Fekete fa tövéhez érkezik: mintha fészket talált volna ott, ahol a fa ágai súrolják a kiemelkedő gyökereket. Ami fészeknek tűnt, valójában egy vállszéles üreg árnyéka. A madár belerepül, száll lefelé, színes farktollai végigsimítják az üreg pergő földfalát.

 

Mélyen a gyökerek alatt megtalálja a Halottak Tavát. Sötét, fekete vizű tó, görcsös-göcsörtös gyökerek között hever, és szürke köd borítja. A partja vonaglik a félig hantolatlan, nem nyugvó halottaktól. Foszló, szürkés-barnás tagjaik földszagúak a szomorú köd párájában.

 

A paradicsommadár körberepüli a tavat. Alacsonyan száll, édes, sugárzó tollai fénylenek, színes farka végigsimítja a partot: nyomában a halottak megnyugszanak, a föld föléjük simul. A madár megfürdik a tóban, és az kivilágosodik, megtisztul. Felszínét fény futja be.

 

Felrepül a hosszú üregben, az pedig nyomában feltündököl, mintha besütne a nap. Amikor kiér az üregből, már a fa is fényben fürdik. A paradicsommadár ringatózik a fa tetején.