Elutazott a férjem hosszú hétvégére, és én szalma vagyok. Nagyon szeretem ezeket a napokat, a lustálkodást, a fél délelőttön át tartó tejeskávézást, a tíz perc alatt összedobott könnyű ételeket napközben. A csendet, a szabadon választott programokat, könyveket - így kipihenve különösen tudok örülni, amikor hazajön :)
Holnap valamilyen zöldséges rizst fogok enni. Hamar elkészül, viszonylag könnyű, laktató, és nem hiányzik hozzá a hús sem.
A legjobb, ha a rizst majdnem teljesen puhára főzzük. A barnarizs egészségesebb, de többnyire kisebb az élvezeti értéke: soká kell főzni és hamarabb kásásodik, mint hogy puhulna. Már szétesnek a szemek, amikor végre semmi sem ropog az ember foga alatt. A legjobban a vadrizst szeretem, de a jázmin is teljesen finom.
Bevallom, hogy bár talán szentségtörés, de semmi bajom a félkész, tasakos rizsekkel. Pillanatok alatt félkészre főzhetem, és egy tálkában várhatják, hogy tovább használjam őket.
Tehát előveszem a nagy, nehéz, fekete wokot. Én ezt szeretem - pokolian át tud forrósodni, és tényleg úgy működik, ahogy kell. Egy-két kanálnyi mogyoróolajat öntök bele, amikor már igazán forró, és átforrósítom az egészet. Fokhagymát, reszelt gyömbért, apróra vágott lilahagymát szórok bele, egyetlen, apróra vágott chilipaprikát, és átforgatom az egészet.
Ekkor teszem bele a kiválasztott zöldségeket. Hát, nem nagyon tudok olyat mondani, ami erre nem használható: apróra vagy csíkokra vágva szórjunk bele mindent, amit otthon találunk. Én valószínűleg némi spárgát, piros húsú kaliforniai paprikát, újhagymát, sárga hüvelyű zöldbabot fogok használni, főleg a színük miatt. Amikor forró és illatos az egész, mellészórom a majdnem kész rizst, ráöntök vagy két deci tyúkhúslevest (ha nem tartunk otthon alaplét, akkor csináljuk meg kockából vagy porból). Lefedem, puhára párolom. Tálalás előtt snidlinget és apróra vágott petrezselymet szórok a tetejére.