Az üveg az egyik legkedvesebb anyagom. Törékenysége, finomsága elragadó. Játékos, szikrázó; hajlítgatja, dobálgatja a fényeket, játszik velük; ezerszínű, ezerarcú, ezerformájú. Nagyon szeretem.
Itt van két megoldás a sík felületekre. A ragyogó, színes kép az ezüstösen csillogó, finom, harmonikusan szimmetrikus ólomüveg közepén maga a mese. A csillogóan megvilágított üvegmozaik pedig édes és vidám.
No, és milyen ez az apró, kerek vázácska? A szétszórt, borostyánszín sugaraktól olyan a fényes asztal teteje, mintha aranyrögök gurultak volna szét rajta.
A kis gömböc kerekdedség második élete lehet, amikor apró sárga krókuszokat, mini fréziát tartogat kristálytiszta vízben.
Persze aprócska lángot is el tudok képzelni a pufók üveg közepében - ekkor az aranyrögök szerteszaladgálnak, ide-oda futnak az asztalon. Varázslatos látvány lehet.
És még két üvegszépség. Játékos, színes szépségek - úgy helyezzük el őket a lakásban, hogy ne csak szórt fényt kapjanak - hadd szórják szét a színes sugarakat.
