Szégyen, gyalázat, de sminkes létemre meglehetősen másodlagosan (ha nem harmincadlagosan) érdekel a divat. Tudom, tudom, ne is mondjátok. Azonban mindig nagy élmény meglátni az új szezon új színeit a boltokban, és ősszel különösen csudaszép árnyalatok jelennek meg. Idén beleszerethetünk a lilába, bíborba, vagy a bronzos, aranyos, karamellás, mézgás, borostyános barnákba, és persze a csillogó szürkék is kéznél vannak.
Nos, íme például az első smink.
Tejfejér bőr, egész finom, hűvösen rózsaszín pirosítással, és hozzáillő szájfénnyel. A fényes, világosrózsaszín szájkontúr olyan ügyesen keretez, hogy szinte nem is látszik. (Igen, idén - megint - sok a szemhangsúlyos smink.) A szemet pedig a sötét színek teszik füstössé, az alsó vonal pedig enyhén a hatvanas évekre emlékezteti az embert.
Sötétvörös hajhoz (mint látható), vagy sötét, meleg barnához érdemes kipróbálni. Hűvösebb barna hajjal vagy enyhén lilásabb, vagy enyhén barackosabb irányba toljuk el a színskálát - a lilától hűvösebb, dekadensebb, a baracktól ártatlanabb és kedvesebb lesz az összhatás.
Ez egy bronzosabb összeállítás, sötétebb bőrű, de akár világosabb hajú nőknek is megfelelhet. Krémes, finom, egyenletes alapozás matt, bronzos alapozóval, mattítás akár krémpúderrel is lehet. A szem árnyalása gyönyörű: a pilláknál fekete, feljebb bronzbarna, majd egy mályvás árnyalaton keresztül világos rozéba ível át. A pillákat fessük bátran feketére. Az arc legyen fényes, rozé árnyalatú, a száj megint hangsúlytalan és világos, egészen halvány kontúrokkal. Leginkább ecsettel érdemes felvinni egy halvány, gyöngyházas rúzst.
Példa arra, hogy mennyire gyönyörű a matt kávébarna és a fényes bíbor így együtt. A modellnek káprázatosak a színei, de mérsékelt égövi bőrszínnel is megpróbálkozhatunk a sminkkel, ha a haj- és szemszínünk hasonló. Az pedig errefelé sem kizárt :)
Mattra alapozott-púderezett bőr mellett barnásan füstös sem és bíborszínű rúzs dominál, valamin bíbor ékszer - konkrétan madártoll a nyakban. Gyönyörű.
Bár nem az idei divatszíneket hordozza, azért nem tudtam ellenállni neki. Szép ez a smink, szép.
Fehér bőr, sötét haj, újra gyönyörű rozé pirosítás és matt rúzs, valamint halványzöld, fekete és rozé szemfestés harmóniája látható. Finom csontú, sötét szemű nőknek csodásan áll.
Figyeljünk rá, hogy túlságosan feltűnő színű ruhát ne vegyünk hozzá - maradjunk a fehérnél, feketénél, esetleg taupenál.
Az utolsó képet pedig nem elemezgetem, részint mert nem is látszik részletesen, részint pedig úgyis csak a hangulatára, színeire van szükségünk :)


Ők szemmel láthatóan testvérek. A kávés szerintem maga a tökély - az erős kávé is szépen mutat benne, a tejeskávé is, a fahéjjal vagy csokoládval megszórt tejszínhab pedig álomian tudna túlcsordulni a peremén.
Egy újabb páros: pöttyös és kockás. Szerintem aranyos. A fehér porcelán pedig úgyis gyönyörűen mutat, bármit is töltsünk bele. (Nem, a whisky nem lesz jó.) Jó ez a méret, teából is, tejeskávéból is illendő mennyiséget lehet beletölteni, és nem hűl ki azonnal, mint az egy-kétdecis kis csészécskék. Ekkora bögrére viszont nemigen szoktak tejszínhabot fújni, mert rámegy vagy fél liternyi :) Namost én nem vagyok semmi jónak elrontója, és imádok dőzsölni is, de ez talán tényleg túlzás.
Hadd jöjjön a kedvemért egy kis elegancia is: különleges vonalú, fekete-fehér porcelán teáscsésze, ezüst cukortartó (ezen már tűnődtem, rutinom nem lévén: az ezüst tartóban nem kap fémes mellékízt a cukor? Hülyeség, igaz? :)), kristályvázában egyetlen szál, tökéletes fehér rózsa. Szép ez, no. Saját terasz, zöldellő kert, hatalmas fa árnyéka, puha párnás kerti székek között szeretném élvezni leginkább.
Na még egy kis csinos, mert nem tudtam neki ellenállni. Teás, virágos, illatos, kecses, roppant nőies - nem is próbálom elképzelni, hogy a pofaszakállas, nagydarab, vörösarcú viktorniánus urak hogyan szürcsölték ebből a teát. Virágszirom arcú, muszlinfehőbe öltözött, kissé hervadó arisztokrata asszonyok kezében annál inkább el tudom képzelni - derekukon fáradtkék szaténszalag, vállukon csipke, hajuk művészi csigákba fésülve. Ma is szeretek ilyen csészékből teázni, bár határozottan kevésbé vagyok finom és halvány jelenség.



Erről a különbségről beszélek. Félreértés ne essék: dehogy rossz az első szoba, ugyan! Édes, tejszínes, tiszta, kellemes, csupa álom, pihenés, tisztaság és fehérség - olyan ingerszegény, hogy az ember saját gondolatai repülhetnek a szivárványon túlra.
Ebben a szobában óvatosan használták a krémszíntől eltérő árnyalatokat: keveset, és közeli színt, a krémszínnel harmonizáló árnyalatokat választottak. A fa világos barnája, a bútorok tompa árnyalata, a nyomott mintás, világos textilek, az egyébként meglepően asszimetrikus kandalló fölötti kép puha mohazöldje mind finoman, szinte észvehetetlenül tagolja a teret, és inkább alátámasztja, kiemeli a krémszínt, mint eltakarná. Mint egy tejszíntortán a díszek :)

A harminc feletti időszak egyik nagy áttörése, hogy végre jól állnak azok a sötét, erőteljes, bátor vörös rúzsok, amikről korábban azt gondoltuk: soha a búbánatos életben fel nem tudjuk-merjük tenni magunkra. Próbáljuk ki! Meglepő lesz, új lesz, szokatlan lesz: de sokkal többeknek illik, mint ahányan ezt elhiszik magukról.
A világos hajúak sokszor óvatosak a színekkel - nos, nézzük meg: a szinte fehérszőke hajhoz milyen gyönyörű a halvány, zöldes szemhéj-árnyalás és a sötét, barnás-pirosas tónusú rúzs. Szabályos arc, és telt ajak kell hozzá, és lehetőleg a közepesnél valamivel nagyobb szemek, különben azok a végképp eltűnnek a hangsúlytalanság mélyén. Bármilyen hűvös tónusú szőke hajjal meg lehet próbálkozni a hasonló sminktónusokkal - a vöröses színű hajhoz azonban nem a legjobb.
Ha óvatosabbak vagyunk, akkor maradjunk a szemhangúlynál - az erőteljes, geometrikus hajvágás is ezt hangsúlyozza tovább - a szájra pedig erős színű, de matt és nem túl természetellenes szín kerülhet. Ez lehet rózsafa árnyalat, melegebb mályvák, terrakotta. A lényeg, hogy sötét szemfestés, erős pillafesték és matt szájfestés tartozzon hozzá. Szép, szinte tökéletes arcbőr az ideális - hát, egyébként mint általában - és itt ne nagyon használjunk pirosítást. Vonzó ez a matt, világos, egyforma és egységes színű arcbőr. A porpúder helyett talán érdemes krémpúderrel előállítani a felület hatását.
Tehát ugye: süssünk először is egy vajaspiskóta tortalapot úgy hat tojásból. Hat tojás sárgáját keverjük ki fehéredésig hat evőkanál cukorral, csorgassunk bele hat evőkanálnyi olvasztott vajat, és keverjük ki újra sima krémmé. Pár csepp vaníliaesszencia jöhet bele, fél csipetnyi só. Hat evőkanálnyi lisztet forgassunk el egy fél tasak sütőporral, és szép lassan, folyamatos keverés mellett keverjük a krémbe. Ezután a hat tojás keményre vert habját forgassuk bele óvatosan. Kivajazott-kilisztezett, 28 centis tortaformában süssük meg. 175 fokos sütőben nagyjából fél óra - persze, ellenőrizzük hurkapálcikával, mielőtt kivennénk a sütőből. Ha kihűlt, vágjuk három részre.
Nos, ha nincs időnk-kedvünk-gyakorlatunk-sütőnk-lisztünk-más egyéb, akkor vegyünk egy guszta tortalapot. Készítsünk elő három hidegen kikeverhető vaníliás krémet, és egy rész tejjel, két rész tejszínnel készítsünk belőle sűrű vaníliás krémet. Készítsünk elő egy üveg házi baracklekvárt és egy üvegnyi barackszörpöt, kis citromlét, és úgy húsz darab babapiskótát. Jön az őrült komoly tortálás: egy tortalapot kenjünk meg a lekvárral, jöhet rá egy adag vaníliakrém, erre a citromos baraklébe forgatott babapiskóta. Megint piskótaréteg, megint baracklekvár, megint vaníliakrém, megint citromos-barackszörpös babapiskóták. Az utolsó tortalapra csak lekvár és vaníliakrém kerül - lehet bátran girbe-gurba, hullámos, kesze-kusza a tetejére, végtére is házi tortát készítettünk, nem cukrászat ez. A torta oldalát rakjuk ki a szörpbe mártott, meglekvározott oldalú fél babapiskótákkal. A torta tetejére pár csík baraclekvár kerülhet, a színe kedvéért, majd színes cukorgyöngy, hogy vonzóbb legyen.
Bájos kis utca lehet ez, nem igaz?





Időnként ránézek, hogy milyen keresőkifejezések alapján találtak a blogomra a látogatók. A mai - és szerintem még sokáig - kedvencem: "miért arany a tündérek haja?" Mivel a kérdésre választ sajnos, szégyenemre biztosan nem talált a kereső itt nálam, ezért valahol utánaolvasok majd, mert ezt nekem is tudnom kell :)
Fűszeres cukorszirupot készíteni jó dolog. Először is mesebeli illat lengi be a lakást, ami nem utolsó hangulatot áraszt. Másodszor végtelenül egyszerű, mégis profi trükknek látszik, így jó szakácsnőnek tűnhet az ember, holott, hát, hümm. Harmadszor pedig nagyon finom! Menten leírom a felhasználási lehetőségeket is.
Ekkor a karamellizálódott részek sértődötten megdermednek, de mi ettől ne zavartassuk magnkat. A szép, lassú tűz felett át fog olvadni az egész. Főzzük addig, lassan, halk gyöngyözésben, amíg sűrű, majdnem krémes sziruppá nem válik. Két hétdecis üveget szokott megtölteni, ha leszűrtem.