Női misztériumok

Ez olyan igazi, olyan klasszikus. Monroe is így sminkelt, neki sem állt túl rosszul. Platinaszőke, jégszemű, fehér bőrű lányok, ez nektek való! Vagy... nem is csak a színek fontosak - ehhez a sminkhez nem árt az érzéki, lusta-macskás tekintet, a vonzóan elnyíló száj, és olyan karakter, aki ettől nem butusnak, hanem hódítónak érzi magát. És hódító is, elbűvölő, nőies, olvadó, mesterkélt és befogadó.

A világos, matt alapozás tüntessen el minden hibát az arcról. Alig használunk árnyékot, csak egy keveset az arccsont és az áll vonala alatt. A homlok maradjon szabadon és alabástrom-fehéren. Sok, finom, matt és világos porpúderrel fixáljunk.

A szemöldököt finoman lefelé kanyarítjuk - színe egyezzen meg a hajtőével. A szemhéjon világos antik rózsaszín, mályva és fahéj színekkel, esetleg gyöngyszürkével színezzünk magas, lágyan átmenetes árnyékot. A szempillák fölött egészen világos, a szemöldök alatt szintén az - a szemránc mélyítővonala közepesen sötét és az orrtő felé magasodik. Ettől kicsit megasabbnak, csodálkozóbbnak hat a tekintet. Sok, tökéletesenre színezett tust használunk. A belső szemzugtól kezdve a külső felé erőteljesen vastagodik, majd a szem sarka után újra vékony vonallá macskásodik. Az alsó szemhéjon épp csak jelezzük a fekete vonalat. Hosszú, szépséges pillákat helyezünk el a külső szemzugban, enyhén lefelé hajlókat. Nem jó kinézegetni alóluk, de roppant hatásos :)

A pirosítót szinte elfelejthetjük, vagy kevés, világos, antik rózsaszínt tehetünk fel, mattot, leheletszerűen. A száj vastagabbra, bujábbra túlrajzolt. Az ajak sarkai tökéletesek, de középen ívesen teltebbre rajzoljuk, majd csillogó vörös rúzzsal kitöltjük a teljes felületét. Ha szépségpöttyöt is szeretnénk - nehogy könnyen kenődő szemceruzával tegyük fel! És lehetőleg fixáljuk is.

Ha tudjuk viselni a sminket, ahogy a Chanel 5-öt is, nos: élvezzük a káprázó férfitekinteteket :)

Nagyon bájos, tollas pillákat lehet kapni mostanában. Persze, fotózáshoz, privát bulikhoz, jelmezbálhoz, szolidabb darabokat bálba lehet felvenni, máshova nemigen... Azonban oda talán egyszer érdemes kipróbálni :)

Igazán bájosak, különlegesek. Ez itt például hosszú és óarany - kerek szemek, legalábbis kerek felső szemvonal illik hozzá. Jó, ha a felső szempillák tövét egy egészen picit megerősítjük, az alsót azonban szinte eltüntetjük.

Nos, ezek már nem műpillák: felerősített, színezett tollak, plusz fehér tollboa. (Dacára annak, hogy tetszik a kép, a puszta látvány is csiklandozza az orrom és tüsszenteni szeretnék.)

Ahogy az előző képnél is: az extra kiegészítők mellett egészen halvány, finom és visszafogott a smink. A bőrrel megegyező árnyalatú alapozás, halvány, jeges rózsaszín, finoman gyöngyházfényű rúzs, és a fekete szemkontúr mellett épp csak annyi pávakék, lazúros szemfestés, ami harmonizál egy csöppet a tollakkal.

Azt hiszem, én ezt a fekete kontúrt egészen máshogy csináltam volna, de persze közel sem biztos, hogy az jobb megoldás lett volna. Valahogy nem tetszik. Egészen vékony, galambszürke, füstös árnyékolást tettem volna a szem köré, nem ilyen rajzos, erőteljes, kontrasztos vonalat. A pillákat pedig barnásszürke színnel húztam volna át.

Közeledő névnapomon én márpedig marlenkát fogok sütni. Még sosem csináltam, úgyhogy rizikós, de annyira finom lenne, ha sikerülne, hogy megkockáztatom. Csinálok csokoládésat és diósat is - valamelyik csak beválik :)

Hozzávalók a tésztához:
100 g vaj
2 evőkanál méz
250 g cukor
1 kiskanál ecet
1evőkanál szóda
2 tojás
700 g simaliszt

Először összekeverem a szódát és az ecetet. Majd kikeverem a puha vajat, a mézet - én erdeit használok - és a cukrot, majd hozzáadom az ecetes szódát. Simára kéne kevergetni az egészet. Aztán lángra teszem és állandó keverés mellett a két tojást hozzáadom. Habosra és barnára kell válnia a kevergetés közben. (Nos, erre kiváncsi vagyok...)

Hófehérke mostohája nem véletlenül faggatta a tükröt: tényleg látszunk benne. A szemünk, a hajunk esése, a feszültség a szemzugban, a fáradt-keserű vonás a szájnál vagy a boldogság. És persze az egyéniségünkről mesél az is, ahogy a tükröt kiválasztjuk, ahova tesszük, ahogy beillesztjük az otthonunkba, mindennapjainkba.

A következő képekhez fűzött mondatok csak mesék, csak játék: biztosan nincs igazam. A tények néhol átderengenek a mesehálón, máshol értetlenül tárják szét a kezüket: semmi közük az itt leírtakhoz. A racionalitás is el-eljátszik azért körülöttünk, és lemásolja a fejünkben élő asszociációkat. A világot tesszük is azzá, aminek látjuk - köszönet a gondolatért Fodor Ákosnak.

Vajon milyen emberé lehet ez a tükör? Merengő, zárkózott, lassú léptű, karcsú lehet. Szerintem poros a padlása, papír- és fadobozokban állnak fent a gyerekkori játékok, a dédi tollboája. Az idősebb generációk, édesanyjának anyja, nagyanyja, szépanyja még bálokba járt; ennek a tükörnek a tulajdonosa már nem. Nem is festi magát: a tükör előtt hosszú, fakéregszín barna haját fésüli, keféli, gondosan. Minden nap százszor húzza végig rajta a teknőchéj-hátú kefét, mert úgy tanulta régen. Citromfű zsákocskát tart a jobb oldali fiókban, mert attól jó illatú a fényesre politúrozott fa.

Nos, ő más. Ideges mozgású, mint egy agár, keskeny ívű orra hegyes, fekete haja szögletesre vágott. Úgy tudja viselni az ezüstszínű, hableány-bőrre emlékeztető estélyit, mintha bőrének ideges szikrái, villanásai csillognának az anyagon. Mindig tűsarkakon kopog. Mindig. Mintha valaki márvánnyal rakná ki előtte az utat, ahogy más előtt vörös szőnyeggel: minden lépte visszhangos, csengő-kongó és jelentőségteljes. A tükör előtt csak átrohan: nem áll meg a sminkjét, táskáját, haját igazítani. Ő rohanva tökéletes.

Ő édes, göndör, vidám. Talán még pisze is :) Szereti a tükröket, ahogy szereti a virágokat is. Ritkán hozza be a kertből őket, de egyszer-egyszer opálos kis üvegvázákban és festett porcelántálkában megjelennek az apró gyöngyvirágok, fürtös gyöngyikék, a színes tálakban úszó bazsarózsák. A tükrös akasztók eleinte gondot okoztak neki, mert bár szépségük miatt nem tudott ellenállni nekik - az akasztóval semmi okosat nem tudott kitalálni. Most a csillogó, strasszköves és üveggyöngyös nyakláncait, karkötőit tartja rajtuk. Minden reggel megfordul itt, és kiválasztja az aznapi ruhához illő darabokat. Az apró tükrök csak arra jók, hogy kiszabadítsa a ragyogó fülbevalókból a göndör tincseit, mert folyton összeakadnak. 

A hölgy elegáns és gazdag, két jól nevelt, egyetemista gyermekkel. Egy lány, egy fiú, ahogy illik. Nem biztos, hogy olyan jó gyerekek, mint anyuka gondolja, de hát ez többnyire így van :) Ő minden nap reggel ebben a tökéletesre csiszolt, gyémántmintás tükörben ellenőrzi utoljára, hogy bronzszín haja valóban tökéletesen áll - igen, mindig tökéletes - hogy a cipője kellően fényes-e és illik a cipőjéhez. És mint Mary Poppins, mindig meggyőződhet róla: igen, valóban, ma is sikerült az összhangot eltalálni. Sokkal jobb humora van, mint azt gondolják róla. A tökély gyakran ijesztő - és az emberek szigorúbbnak, keményebbnek látják a valóságosnál. Jó természete lévén ez inkább mulattatja, mint zavarja. Szereti, hogy ízlése nyomán rend és tisztaság van a házban, hogy eleganciája nem hivalkodó, hogy különleges ötletei még elfogadhatóan, konszolidáltan különlegesek maradnak. Jóban van önmagával, és ez legtöbbünknél kellemesebb társasággá teszi.

Olyan ez a fürdő, mintha meditációhoz készült volna. Szomorkás, lányos meditációhoz. Itt lehet rozmaringot sírni Opheliáért, együtt fázni a kislánnyal, akit az orosz cárlány hóvirágért küldött az erdőre januárban. Ide nem illik a ragyogó szőkeség, a meleg barnaság - itt fakóvörös lány igazítja szomorúbbra az almazöld, csillámos kék és sok-sok fekete sminkjét, tincseivel körbekeretezi a kerekre nyitott, világos szemet. Fogat mosni itt profán dolog volna - arra egy másik tükröt használ. A finom zöld reflexek sápasztják a világos bőrét, így nem is tudja, hogy ha kilép innen: felragyog a haja, felnevet a bőre, aranyfényben tündököl a világban.

Azt gondoltam, hogy valami csirkés, tejszínes, szőlős dolgot ennék. Mondjuk.

Veszek két egész csirkemellet, vékony szeletekre vágom. Két kanálnyi olívaolajat öntök egy tálkába, beleloccsantok fél pohár muskotályos bort, egy kanálnyi mézet, sót, fehérborsot, őrölt szerecsendiót, egy egészen leheletnyi fahéjat kutyulok össze egy habverővel. Ebben a kutymászban forgatom meg a csirkeszeleteket, egymásra halmozom őket, és a maradék páclevet ráöntöm a csirkére. Egy éjszakát a hűtőben tárolom.

Másnap egy serpenyőben vajon megpirítom a csirkeszeleteket, majd ha kivettem őket a forró vajból - abba beleszórok jó három-négy marék édes, nagyszemű szőlőt, és egy fél maréknyi darált diót. Kaphatnak egy csepp mézet is, hogy szépen piruljanak. Amikor már illatos, jó sűrű főzőtejszínt öntök hozzá, és ízesítem leheletnyi sóval, borssal, szerecsendióval. Ráöntöm a húsra, és salátával vagy még inkább pergő szemű fehér rizzsel tálalom. Na jó, inkább mazsolás rizzsel.

Szépséges mosdótálakat láttam most a neten, szeretném megosztani a fotókat. Olyan jó, hogy ezer- és ezerfélét lehet választani, és nem csak egyforma, fehér vagy borzasztó-kék, vaskos fajanszok kaphatók.

Itt a mosdótálból csak annyi látszik, hogy fehér és szögletes, magas. Szépek ezek a darabok, elegánsak és letisztultak - érdekes, hogy mennyien ódzkodnak tőlük még mindig :) Bár érthető, ha a fürdőben szeretjük a kerek, otthonos, ovális, ölelő formákat. Kényeztetnek. Ez itt nem kényeztet: kemény, kontrasztos, mint egy japán festmény, olyan. A fal színe is erre a hatásra rímel, és a fehér és szinte feketébe hajló barna kiegészítők is. Jó választás volt a csaptelep és az a néhány fehér, szögletes kiegészítő is. Ide természetesen nem tehetjük ki az ajándékba kapott sárga, kék virágos, puha lila frottír törölközőket, köntösöket: ennek a helynek tökélynek kell maradni.

Még mindig a modern, letisztult változatoknál tartunk. Hát ez például nagyon tetszik. Gondolom végtelen nem praktikus, szertefröcsköl a víz mindenhova, és a viszonylag matt felületét tisztítani sem lehet egy élmény, de játékos és szép látvány.

Íme, még egy kerek, zöld változat. Szintén elég látványos.

Ezekben a megoldásokban többek között az a jó, hogy egy munkalapra szerelhetők, így nem a csúszós, ívelt felületű porcelánon próbáljuk egyensúlyozni mindazt, amit a kézmosó mellett akarunk tartani - ez családonként más lehet, folyékony szappan, szappantartó, fogkefék, vattakorongok, bármi egyéb - hanem egy könnyebben tisztítható, egyenes, vízszintes felületen, amire egyébként a kézmosás szappanos vízcseppjei is kevésbé hullanak rá, hisz magasak a mosdókagylók. Még néhány ebből a típusból:

Mutatok egy édes, barokkosat is. Ez olyan igazán nekem való :) Bronz, óarany és smaragdzöld, mint az eleven álom. Nem mondható épp letisztultnak, burjánzó, erőszakos, színnel és élettel teli. Az arany kagyló alatt biztosan nyikorog a zöldre festett, íves falú régi komód, a tükrön megcsikordul a szél és még a falak is sóhajtoznak körülöttük.

Szerintetek milyen illatú a szappan? Vajon rózsa, vagy narancs? Egy illatmentes újdonságot, vagy egy finoman krémillatú, halvány finom szappant nem tennék be ide.

El tudom képzelni, hogy a fiókokban, szekrényekben hatalmas, puha, arannyal hímzett elképesztő törölközők vannak, és kis kefék-szivacsok a tökéletes fürdéshez. Apró dobozokban, tálakban illatos fürdősó.

És ez milyen? :) Hát nem aranyos? Persze, saját magamnak sosem választanám - én nem vagyok ilyen bájos, lányos, virágos. De nagyszerűen sikerült.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezt így, kollekcióként árulják, de előfordulhat. Viszont biztos, hogy úgy is meg lehet oldani - akár természetesen más mintával is - hogy a vízhatlan, különleges tapétával bevont vagy festett fal elé állított egyszerű, lábas mosdót profival megfestetjük az adott mintára. Tökéletes összhang és különleges végeredmény lesz a jutalmunk.

Nos, ide persze már ezer dolgot behozhatunk. Ha van ablaka a fürdőszobának, akkor ültessünk bele kis cserepekben élővirágot, kamillát, mentát, levendulát, hogy jó illat legyen. Színes, virágos törölközőket és köntösöket használjunk, vagy kedves sárgát, finom kéket, vattapuha fehéret. Állítsunk egy széket is a fürdőbe, hogy soká élvezhessünk a pihentető hatását.

Vasárnap a barátnőm sminkeltem, és különböző színekkel, frizurákkal készítettünk fotókat. Elnézést kérek a képekért - rémes fotós vagyok :) Viszont a sminkek érdekesek lettek.

A különböző hatásokat a következőkkel értem el: eltérő alapozás, a szem környékére felvitt hangsúlyos (fekete, türkiz) vagy halvány (arany, rózsaszín) színek, az arccsont megemelése arany szaténpúderrel vagy élesítése sötétbarna árnyékkal, világos, fénylú rúzs vagy teljesen natúr, matt árnyalat használata.

A szőke parókához és világos sminkhez aranyszínnel, a fekete hajhoz feketével húztam át a természettől sötétbarna szemöldököt. Akkor a legjobb, ha a haj tövének árnyalatával egyezik meg a színe - minden egyéb árnyalat más és más hatást jelent.

Egyre többen hagyják ki az életükből a szoláriumot: ártalmas is, meleg is, minek roncsolnák a bőrüket. A megszokott, sárgásra, aranyra barnuló bőrtónus után azonban lassan visszatér a saját világosabb, hidegebb bőrszín-árnyalat, és a régi sminkjük nem igazán áll már jól. A bemutatott sminkek erőteljesek és túlzóak - vagy legalább a kellékek mindenképpen azok :) Azonban a színek visszafogottabb, halványabb tónusait bátran lehet hétköznapokra is használni. Az arcra rajzolt mintákat és a hajba tűzött kellékeket sem kötelező felhasználni.

Egy smink az aranyszőkéknek, rézszőkéknek, csakis világos, elefántcsont vagy barack árnyalatú bőrhöz.

Az arctisztítás és hidratálás után világos, könnyű, matt alapozás következik. Ha nem hibátlan a bőrünk, akkor az árnyékokat, foltokat az alapozás előtt tüntessük el róla. Jó, ha a szemöldök íve ilyen magas és vékony, de nem kötelező. Világos aranybarna ceruzával húzzuk át és fixáljuk. A mozgó szemhéjat árnyékoljuk fényes barackszínnek, a külső semzugot és a szempillák tövét matt, mély éjfeketével - akár hétköznapra is - a szemránc mélyítővonalát pedig húzzuk át könnyű, füstszürke szemhéjpúderes lazúrozással. A rajzolt minták nem kötelezőek :) Erőteljes, barackvirág-színű orcafestés jár mindehhez, nem csak az arccsontra, de alá is jusson. Kontúrozás nélkül használjuk a matt, inkább testszínű, mint barackszínű rúzst. Kevés fénypúdert is tehetünk a szemek alá és az állra. Vigyázat: ez csak nagyon vékony arcú lányoknak áll jól.

Meleg vörös, gesztenyeszín és bronzvörös hajú lányoknak ajánlom ezt a megoldást.

Természetesen itt is arctisztítással és hidratálással kezdünk. Mivel a smink fontos része a tökéletes és telt száj, ezért ha nincs vagy száraz: kenjünk be ajakápolóval. Az előzőnél valamivel melegebb árnyalatú, krémes alapozót válasszunk, és mattító púderrel fixáljuk az egészet. Fontos, hogy tökéletesek legyenek a felületek, és jó, ha az alapozó meleg színe olyanná teszi az arcot, mintha a haj meleg árnyalatai tükröződnének vissza rajta. Kétféle - egy világosabb és egy sötétebb - mohazöld árnyalattal színezzük a szemet. A sötétebbet a szemráncban használjuk. Finom fekete vonalat húzunk az alsó szempillák tövénél, és a pillákat erősen feketére festjük, alul is! Figyeljünk rá, hogy a zöld szemfestékből a szem alá is kerüljön, legalább egy centi szélességben. Lazacszín pirosítót és matt, barnás rúzst válasszunk. Egészen enyhén lehet teltebbre rajzolni a szájat a valóságosnál.

Ezt a sminket pedig a sötétbarna hajú hölgyek számára tudom leginkább elképzelni. A hideg, bézs arcbőr és a teknőcbarna szemek a legszebbek hozzá.

A kötelező lépések után az alapozás legyen vékony, lehetőleg folyékony. Gondosan dolgozzuk ki az árnyékokat az arccsont alatt, ha kell: a halántékon, a homlok formájánál és az állon is. Az a jó, ha a végeredmény egy erős arccsontú, magas, szögletes homlokú, hegyes állú arc. Finom, világos porpúderrel mattítsunk. A szemöldököt elég formára fésülni. A szem környékére egy jó ezüstös zöld árnyalatot találjunk - ez lesz a belső szemzugé - és egy megfelelően sötét füstszínt. Ez kerül a külső szemzugba. A kettőt finoman dolgozzuk össze, úgy, hogy a sötétebb árnyalat kerüljön a szemráncba, és afölött már a bőr természetes vonala látsszon. Erős fekete pillafestés és alul néhány rövid tincses pilla tartozik az összképhez. Finom, barnás pirosítás és matt, tejeskávé színű rúzs egészíti ki a sminket.

Annyira, de annyira szeretem a körtét! Nos, persze, majdnem minden gyümölcsöt. Az édes, csorgó, borostyán levét, a harsanó húst, a pöttyös sárga héját, az illatát! És persze a pálinkát is, sajnálattal.

Először készítsünk egy körtés salátát. Végtelenül egyszerű, és csupa íz, csupa zamat.

Egy nagy tálra szórjunk valamilyen ropogós, harsogó zöldsalátafélét. Két-három érett, illatos körtét vágjunk vékony szeletekre, halmozzuk a tetejére. Morzsoljunk rá roquefortot, és szórjuk meg szárazon illatosra pirított dióbéllel. Mennyei!

Én két kört kinyomkodott levét, egy narancs levét, a narancs reszelt héját, két elkapart fokhagymagerezdet, csipet sót, borsot teszek egy joghurtba, és ezzel locsolom meg egy egészen picit a salátát. A maradékot kis tálkába teszem, és a salátához pirított magos kenyérszeleteket bele lehet mártogatni ebbe a finom, gyümölcsös-fűszeres cuccba.

Utána készítek egy körtés sült csirkét. Nem tudom, ki mennyire szereti a gyümölcsös sült madarakat - jaj, én nagyon!

Veszek öt-hat nagyobb, érett körtét, és lecsupaszítom, kimagozom őket. Ha van a kupacban - és többnyire van - néhány kicsit ütött-kopott, lottyadós körte, akkor azokat is megpucálom, majd villával összetöröm. A húsukat kikeverem két kanál mézzel, egy nagy csipetnyi sáfránnyal, szerecsendiót, őrölt gyömbért, kevéske olajat, frissen őrölt borsot, csipetnyi chilit teszek hozzá, és egy nagy lime levét is hozzáfacsarom. Nem kell sok só hozzá. Ezzel a kutymásszal megkenem a csirkedarabokat. Én csirkecombbal szeretem, de a melle vagy a szárnya is igazán jó hozzá. Egy vízbe áztatott agyagtálat veszek elő, kevés olajat kenek szét az alján. Erre fektetem a csirkedarabokat és a körtéket. Lehet mellé szilvát, fél krumplikat is szórni, de igazán nem kötelező. Érdemes néhány negyedbe vágott hagymát és pár gerezd fokhagymát tenni melléjük. Letakarva 200 fokon megpároljunk, és ha már puha a csirke: levesszük a fedőt, és vajat tördelünk rá, elég sokat. Süssük szép pirosra az egészet, és a szétpuhult körtével együtt együk. Lehet burgonyapürével is fogyasztani, de önmagában, a körtével is teljesen remek.

A körtés desszerthez csinálok egy vaníliás, körtés tésztát először. Négy tojás sárgáját kikeverem jó tíz deka puha vajjal, egy fél bögre tejszínnel - nos, nem fogyókúrás, tényleg - egy bögre porcukorral. Ízesítésül két kikapart vaníliarúd magocskáit, egy pohárka rumot, kevés fahéjat kap. Két bögre lisztet szitálok bele, és gondosan elkeverem. A felvert tojásfehérjét hozzáadom, és a tésztába szórom hat-nyolc körte megpucolt, apróra vágott húsát és két tábla csodálatos, 85%-os étcsokoládét. Átforgatom, és hosszú, magas formákba öntöm a tésztát, majd 180 fokon pirosra sütöm. (Ha félünk, hogy lesüllyednek a körte- és csokidarabok a tésztában: forgassuk először lisztbe őket, majd így menjenek a nyers tésztába.)

Néhány körtét kimagozva, de héjával együtt kevés erdei mézen karamellizálok. Papírkosarakba teszem a felszeletelt tésztát, mellérakok egy-egy karamellizált körtedarabot, és reszelt csokoládéval és porcukorral díszítem.