Nyűgös-betegnek kell lennem ahhoz, hogy megigyam a teát - ilyenkor még kívánom is, míg máskor... Nos, szívesebben nyúlok a kesernyésen hűvös tejeskávé, az életadó bor vagy akár a füstös whisky után is. Lázasan viszont elkezdek ábrándozni az illatos, boltívesen párázó teáscsészékről, a mézes, rumos finomságokról.

Ebből a teáskannából illatos, vaníliás, sötét teát innék, tüchtig, szabályos kockacukrokkal és kevéske tejszínnel. Kellene az asztalra egy apró porcelánváza is színes, gyerektenyér-méretű rózsabimbókkal, és egy tál színes-mázas teasüteménnyel.

Nos, mindez kissé émelyítő, de kedves és hangulatos - ha betegen nem is, de szomorúan biztos ilyenre vágynék. Csipkefüggöny mögül merenghetnék szomorúan a verseskötet fölött :)

Természetesen furcsa, hűvösen meleg zöld teához való ez a készlet. Kézbe gömbölyödő, szépen rajzolt, szerethető darabok, bár a fekete-fehér kontraszt nem teszi épp lággyá a külsejüket. A szép kimunkálás, az elegáns tervezés azonban nagyon vonzó.

A zöld tea annyira egészséges, hogy szinte szégyen nem szeretni, de sajnos velem mégis ez a helyzet. Idegen az íze, a színe, és híg - én pedig az erős, karakteres ízeket szeretem. Tudom, tudom, nem vagyok elég kifinomult... A készlet azonban igazán szép.

Nos, a tavasz közeledtéig csk ábrándozhatunk ilyen uzsonnákról, de azt igazán szabad :) Amikor még jólesik a meleg tea, de már elég egy pulóver a hátunkon. Jólesik beleharapni a harsogó almákba, körtékbe, de már számíthatunk arra, hogy pár hónapon belül cseresznyét is ehetünk. Elkezdenek nyílni a rózsák, és a kerti asztal körül érezni az illatukat.

Ilyenkor is szeretem a teát, tényleg. Mézes kenyérrel, vajas pirítóssal, friss levegővel.

Egészen rábeszéltem magam a teára :) Azt hiszem, iszom is egy csészével. Mézzel, narancskarikákkal.