Azt hiszem, alapvetően kétféleképpen lehet megközelíteni a sötét, napfénytelen, árnyékos szobák berendezését, színezését. Az egyik megoldás fényt, ragyogást, csillogást pótol és visz be a szobába - a másik elfogadja az árnyékot, örül neki és játszik vele. Nekem ez utóbbi kicsit szimpatikusabb, de ez persze csak az én szubjektív - és egyáltalán nem követendő - véleményem. Az árnyék nem rossz: az árnyék van. Ahol fény van és dolog létezik: ott árnyék is keletkezik - és ezen a ponton hagyom abba az elméleti eszmefuttatásokat :)
Az árnyék színe változó - ne higgyük egyszerű szürkének, feketének. Ahogy a fény színe is változik napszaktól, éghajlattól, évszaktól, meteorológiai viszonyoktól függően, ahogy megváltoztatja a fény színét is minden, amire ráhullik és amiről visszaverődik - úgy az árnyék színe is erősen változik.
Az árnyékos, sötét szobák többnyire északi vagy keleti fekvésűek, bár persze elég apró ablakokkal és elég nagy belső térrel akár egy déli szoba is lehet sötét. Érdemes tudni, hogy az ezekbe a szobákba beszűrődő fény milyen árnyalatú - ez meg fogja határozni az árnyékok színét is. Az északi szobákba többnyire csak szórt fény jut: a beton házfalakról szürke, a zöld lombú fákról zöldes tónusú fény jut be a szobába. Vigyázat: mindegyik hideg szín. A keleti szobákba a hűvösen derengő, kékes reggeli nap világít be. Ha nem tudjuk biztosan, hogy milyen színű a fény a szobánkban - miért is tudnánk, hosszú évek után áll csak rá az ember szeme - akkor tegyünk be egy fehér lapot, és nézzük meg alaposan, hogy milyen színűvé vált. Le is fotózhatjuk, ez általában sokat segít. A fotóról vágjuk ki a fehér lap képét, és más színektől függetlenül vizsgáljuk meg - pontosan fogjuk látni, hogy milyen színű fénnyel, árnyékkal kell dolgoznunk a szobában.
Nézzük meg a fotókat: a fény és az árnyék elképesztő színkülönbségeket tud létrehozni a kiválasztott falszínen, és ezzel számolni, tervezni kell.
Az árnyék színe mindig tartalmaz sötétszürkés árnyalatot, de ezt tovább színezi a fény és a visszaverődő reflexek árnyalata. Jó azonban, ha tudjuk, hogy milyen fény és milyen árnyék áll jól az egyes színeknek.
Fehérre festeni az árnyékos szobát többnyire, általában nem szerencsés. Azt gondolnánk - jogosan - hogy a fehér világosít és tágassá teszi a helyiséget, ugyan, mi gond lehet vele? Nos, a fehér falak a nap nagy részében árnyékban levő szobában szürkék, akár sötétszürkék lehetnek. Gondoljuk végig, hogy szeretnénk-e sötétszürke szobában élni. Az emberek többsége nem, bár nyilván vannak olyanok is, akiknek éppen erre van szükségük.
A fehér színt tehát akkor válasszuk, ha egyrészt nem bánjuk vagy szeretjük a szürke szobát, másrészt ha gyakran vagy akár mindig mesterséges megvilágítással dolgozunk. Ekkor a fény mesterséges színeivel olyan hatást érünk el, amilyet csak szeretnénk.
A sárga szín csak akkor ajánlott - de akkor nagyon - ha meleg színű a fény és az árnyék a szobában. (Ezt persze millió égővel, csillárral, pokol tüzével felérő mesterséges világítással is meg lehet oldani, különösen, ha mi a fény szerelmeseiként az árnyék utolsó csíráját is kiölnénk a szobából.)
A sárga ugyanis gyönyörűséges, meleg, a napraforgó nyári hangulatát idéző napsugarakkal tudja melengetni a lakásokat. A fenti képen látható, ahogy a sárga világos árnyalataitól, a fénytől eljutunk az árnyékos sötétnarancsig, terrakottáig.
Mondom: mindez meleg fényben-árnyékban működik így. Egy keleti szobában, a hűvös, kékes fényben, esetleg hűvösebb árnyalatú, szürkés reflexekkel dobálózó bútorok között ugyanez a sárga fakó, sárszínű, életunt és életuntató lesz.
Nos, itt egy példa a sárszínűvé vált sárgára - és egyúttal arra, hogy hogyan lehet ebből mégis különleges és vonzó környezetet létrehozni. Az aranysárga, texturált fal kifejezetten hideg, kellemetlen, mustársárga árnyalatot vesz fel, ezért a közvetlen mellette elhelyezett világítással és erős, meleg fénypászmát helyeztek el rajta.
Királykék bársonytakaró, napsárga és királykék párnák, igazán pazar. Vegyük észre, hogy az arany, a királykék és a napsárga, téglavörössel keretezve - milyen túlzó, őrült és kellemetlen volna árnyék nélkül. Itt az árnyékot beletervezték az összhatásba, és milyen jól tették!
A zöldek, a kékek, akár a lilák nagyon jól tudnak mutatni. Természetesen - hát, ez igaz - csak akkor tetszenek, ha szeretjük a hideg színeket. Nekik jól áll az árnyék, szép, elegáns árnyalatokat hív elő és emel ki belőlük.
Nem kötelező azonban ezeket a színeket önmagukban használni. A hamvas zöld például szereti a terrakottát és a vajszínt, ahogy az a képen is látszik. De a bronz, a krém vagy az arany árnyalatai is jól mutatnak vele együtt.
A kék és az ezüst szinte mintha árnyékban született volna. Az ezüst alapszínű tapéta fehérré válik a fényben, az árnyékos részeken pedig - érdekes módon - melegebb, füstszín tónust vesz fel. A világoskék rózsák szinte alig változnak a fény-árnyék hatással, holott változnak ám, csak a sokkal fényesebb ezüst alap feltűnőbb változása mellett nem igazán látszik a különbség.
A csokoládé, a wenge és a bronz meleggé és érdekessé teszi az összhatást.
Általában ne egyetlen színben gondolkozzunk, hiszen a szobánk ezerszínű lesz. Ha csak nem épp a lakberendező adja át, és még a saját holminkat sem pakoltuk be - minden más esetben a szoba emlékeink, élményeink, tárgyaink sok-sok színét viseli. Más a fal, akár másak a falak, a bútorok, a kárpitok és a fa árnyalatai, a dísztárnyak, üvegek, szőnyegek. Mindezen színeinek összhangjával dolgozzunk.
Az élénk vörösek és barnák az árnyékra általában teljes sötétségbe, feketébe, ébenbarnába hajló színnel reagálnak.
Nézzük meg itt is: a vörös fal árnyékos részei sötét csokoládébarnára változtak, ami remekül illik a csokoládészín asztallaphoz. A fehér váza kevésbé, a virágok alig, de a fal szinte barackszínűvé vált a vörös falról visszaverődő meleg, sárgás sugarak alatt. Finom, krémsárgás árnyalatai mellett az árnyék bronzosnak, sötésbarnának hat, azaz a vörös reflexek és a meleg fény együttes hatása a fehér falról elterelte a szürke színt: így sikerült egy meleg, bár nagyon sötét árnyalatot létrehozni. Ehhez azonban sem az élénk színű fal, sem a meleg fény önmagában nem lett volna elég. Így együtt azonban kellemesen meleg az összhatás.
Azt hiszem, fontos volna végiggondolni: egy szoba nem csak akkor jó, kellemes - ha már értékelni, skatulyázni kell - ha fényes, világos és meleg. Egy sötét, árnyékos szoba is lehet nagyon otthonos. Nem minden tevékenységünk igényli a hatalmas tereket vagy a fényáradatot - teszem fel, a hálószoba akár lehet egészen sötét is, ott úgyis csak esténként forulunk elő.
Szerintem játsszunk az árnyékkal. Ne tüntessük el mindenhonnan - még ha megtehetjük is égőkkel, izzókkal, élénksárga falakkal és túlhangsúlyos világítással. Fedezzük fel, hogy milyen színeket emel ki, milyen új árnyalatokat talál meg a szoba színeiben.
Használjunk rózsaszínt, ezüstöt, halvány, matt kékeket, hamvas zöldeket, finom, puha barnákat. A világítással bánjunk óvatosan: legyenek inkább apró fénypontok, mint óriás csillár a szoba közepén. Örüljünk az árnyékos szobánknak is!
