Állok az út előtt. Fölöttem ölelkező, ujjaikat egymásba fonó faágak, a levelek pilleszárnyként hol ehhez, hol ahhoz a fához repülnek, tartoznak, csüngenek egy-egy pillanatra. A gallyak rajzolata kék-arany mozaikot rajzol az égből. Az út előttem víz és föld, egymásba olvadó színei, fodrai, göröngyei visznek előre. Az út és alagút visz, emel, ölel, véd és sodor.