Ha már szót ejtettünk a pipacsról...

Azt hiszem, a természetben nem sok bűvöletesebb látvány van egy pipacsmezőnél. Ilyen észveszejtő, túlzó, felháborító vörös színe az andalúziai táncosnők szoknyájának szokott lenni - bár valószínűbb, hogy utóbbiak másoltak a pipacsról, mint fordítva. Csak féltenyérnyi, leheletnyi vörösség, szél is elfújja, nap kifakítja, de addig vidámmá és szédültté tud tenni egy vérpöttyös mezőt.

Ne szedjük le. Kérem szépen. Nem érdemes. Kifakul, elfoszlik, bágyadt kis rongy marad belőle. Élve pedig milyen tündöklő!

A nemesített, kerti változatait persze leszedhetjük, azok sokkal tovább bírják. A mákvirág is ezek közé tartozik. A mákmező is mesei szép a fehértől a levenduláig terjedő, néhol kékes-hamvas rózsaszínbe hajló színeivel.

Ha a lakásba ez utóbbiakat sem tudjuk vagy szeretnénk bevinni, akkor pipacsokat ábrázoló képeket tehetünk a falra. (Milyen frappáns!) A kép nem haldoklik, viszont felidézi a pipacs erejét, bűvöletét, sérülékenységét, törékeny diadalát, lángoló színét. A témában most ez a kép a kedvecem.