Menten nekiállok padlizsánkrémet készíteni. Tudom, tudom, azt mindenki tud, talán az enyémnél jobbat is, de azért én töretlenül lelkesedem :) A padlizsánkrém finom, könnyű, zöldséges-fűszeres, ideális nyári reggeli.
Az egész úgy kezdődik, hogy a dundi, bíbor padlizsánokat - ma szám szerint kettőt, közepest - megfosztom a szépséges héjától. (Ha gőzben tudnám megsütni: azután is lehúzhatnám a héját, de a grill erre nem igazán alkalmas.) Centivastag, kerek szeletekre vagdosom. Meg néhány gerezd fokhagymát, mondjuk úgy négyet, és pár kerekre hízott újhagymát is is összevágok nagyobb darabokra.
Minimális olívaolajjal megspriccelgetem a padlizsánkorongokat, és kis házigrillen - persze, faszénen is lehet, vagy serpenyőben, egyiktől sem sértődnek meg - szép aranyra sütögetem. Mellérakom az újhagyma-szeletkéket is. Amikor már épp kezdene látszani a leheletnyi színe a korongocskáknak, mellé-, közé- és rádobálom a fokhagymadarabkákat. Pirosra, füstösre sütöm, az egészet kihűtöm, és villával összetörögetem. Aki a tökély, sima krémet szereti, az inkább pakolja turmixgépbe - én szeretem, ha rusztikus.
Namost mindehhez reszelek még vagy tizenöt deka friss, sós, kemény juhsajtot. Mivel az épp elég sós, ezért nem használtam egyébként a receptbe sót máshol. Ha kihagyjuk a juhsajtot, akkor azért tegyünk bele egy csipetnyi tengeri sót. Meg feketeborsot, illatosat, frissen őrölve. És egy fél citrom leve is mehet. A mustárt, cukrot én nem annyira szeretem a padlizsánkrémben, így azokat kihagyom - de azért kísérletezni lehet velük.
Általában kíván még a krém egy kevés, leheletnyi olívaolajat, hogy jobban összeálljon. Hát, nem lesz szép. Kicsit viszont ronda. De nagyon, nagyon finom! Pirítóson, paprikával, uborkával, paradicsommal, lilahagymával...
