Viszonylag régen sütöttem kenyérféleségeket - pedig szeretek ilyesmit sütni. Az például halálos, amikor este kilenckor kisülnek az apró, sajtos cipócskák, és mivel lehetetlen nekik ellenállni: úgy, forrón, sok vajjal behabzsoljuk őket, és aztán nyögünk álmunkban a mázsás gyomrunk nyomásától. Természetesen más ember lehet normális, tőlem eltérően: frissen sült kelttésztát ne együnk, este aztán egyáltalán.
Én erre a töltött zsömlécskére gondoltam mára. Gusztusos, nem igaz?
Nos. Beleszitálok a tálba vagy fél kiló finomlisztet. Egy élesztőt belemorzsolok egy fél bögre langyos tejbe, egy kanál lisztet és egy kevéske cukrot szórok mellé, két kavarással összezutyálom, és hagyom őket összeboronálódni. Közben a lisztbe jó két teáskanál sót szórok, én kevés feketeborsot is bele szoktam őrölni, sőt: néha kurkumát is kap egy leheletnyit, mert attól gyönyörű színe és érdekes íze lesz. Durvára tört köménymag is mehet bele. Két nagy kanál vajat adok hozzá, és beleütök két tojást. Ha van otthon sikér - és nálam mindig van - akkor egy késhegynyit hozzáadok a cucchoz. Beleöntöm az élesztős tejet, ha már szép magasra feljött. Többnyire egy pohár vizet is szokott kivánni - ez majd érződik a tészta állagán. Sajnos, nem tudok pontosat mondani: a liszt minőségétől függően változik, hogy mennyi vizet vesz fel. Jól formálható, ruganyos, könnyű tésztának kell lennie.
Tökéletesre kidolgozom a tésztát, hogy elváljon az edény falától, és kis cipó formában kucorogjon az alján. Belisztezem, és hagyom kelni. Úgy egy óra múlva vizes kézzel zsömléket szaggatok belőle, sütőpapíros tepsin hagyom még állni vagy fél órát, majd vízzel lekenve a tetejüket, 220 fokon pirosra, ropogósra, illatosra sütöm a cuccot.
Közben 25 dkg friss, sovány túrót kidolgozok egy kanál tejföllel, néhány kanál krémsajttal, 10 dkg kéksajttal, amit morzsásra törtem, és egy kanálnyi vajjal. Sima, sűrű krém lesz belőle, amit ízlés szerint ízesíthetünk sóval, borssal, kaporral, kakukkfűvel, mustárral. Nem kell minddel: válogassuk ki ezekből azt, ami tetszik :) A fűszeres zsömléket megtöltjük ezzel a krémmel, és teához kínáljuk. Délután, egy nagy fa árnyékában a lehető legfinomabb, amit csak választhatunk.
