Női misztériumok

Dolgoztam délelőtt - nagy, zajos, neonfényes csarnokban, elzárva a külső tér látványától. Ősszel mentem be, és télen jöttem ki az utcára :) Gyönyörű volt! Nagypelyhes, puhán olvadó, meseszép hóesés fogadott.

Tényleg, tényleg tél van! Egy éve hiányzik nekem! Tavaly elmaradt, és én sorvadtam utána: kell a hideg, az aszfaltfeketítő hideg esők, az ágszépítő jegek, és a puha hó, a fagy.

Gyönyörű a szobából, tea vagy bor mellől, de gyönyörű kintről is - a fekete-szürke ég és föld között kavargó puha kis madarak, a hópelyhek, ahogy egymás mellé sorakoznak az ágakon, az autókon, az ereszen.

Arra gondoltam, hogy idén kipróbálom a tükröt a karácsonyfa mögött. Nem ekkorát, persze, mint a képen - az ugyanis egy teraszajtó :) - de a lakásban található legnagyobbat. Kicserélem azt a képet, ami a karácsonyfa mellett falon szokott álldogállni a hatalmas, barokk keretes tükörrel, ami majd Vízkeresztkor visszamegy a helyére.

Képzeljétek el, ahogy a karácsonyfa minden apró fénye, dísze megkettőződik, és kétszer annyi csillogás árasztja el a szobát! Legalábbis remélem, hogy így lesz - majd meglátjuk. Szeretném, ha jól mutatna.

Gyűjtöttem néhány képet a tükrök és a fények karácsonyi harmóniájáról, dekorációjáról. 

Ma sütöttem meg a szezon első gyümölcskenyerét. Karácsonyig még sok készül, de most megosztom azt a receptet, amit tulajdonképpen sosem tartok be... Mindig ötletszerűen sütök, bevallom.

Tehát. Ideális esetben az ember egy tálba szór úgy nyolc evőkanál lisztet, egy kevés sütőport tesz bele, csipetnyi sót, egy teáskanálnyi őrölt gyömbért, ugyanannyi fahéjat, egy csipetnyi szegfűszeget - természetesen azt is darálva. Beleütünk három tojást, két-három evőkanál finom olajat csorgatunk bele, és vagy három evőkanál mézet is. Kanállal összekeverjük, összeállítjuk az alaptésztát, és megkezdjük az ízesítést.

Ha elegánsak szeretnénk lenni, akkor gondosan összeválogatott, kevés féle ízesítőt használunk. Mondjuk kandírozott narancshéjat, aszalt körtét és mandulát. Vagy pörkölt mogyorót és csokoládédarabkákat. Lehet olyat is, hogy csak sötét húsú gyümölcsöt szórunk bele: áfonyát, szedret, sötét mazsolát. Ha nagyon-nagyon karácsonyiak szeretnénk lenni, akkor narancs, mandula, alma, körte, dió és csokoládé kerül bele.

Szégyenszemre én bizony mindenféle összevisszaságot szoktam sütni. Amiről úgy gondolom, hogy összeillenek az ízek és érdekes lesz a végeredmény, azt a tésztába dobálom és megsütöm. Ha elég puha és omlós a tészta, akkor nem borítom semmivel - egyébként olvasztott csokoládét, porcukrot vagy cukormázat tehetünk a tetejére.

Itt az ideje a narancshéj kandírozásának - már persze ha az ember az adventi süteményeit, likőrjeit, mézeskalácsait is saját készítésű kandírozott narancshéjjal szeretné ízesíteni. Szerintem remek dolog :)

A kandírozott narancshéjhoz hatalmas, vastag héjú narancsokat veszek. (Néhány napig hűtöm, hogy a vegykezelés eredménye lebomoljon a héjban.) Vékonyan levágom a héjukat, úgy, hogy a fehér rész ne nagyon kerüljön rá, majd vékony csíkokra vágom. A narancsok levét rácsorgatom, és a narancshéj súlyával megegyező mennyiségű cukrot teszek rá. Összefőzöm, és húsz-harminc percig hagyom lassan rotyogni a karamellában. Egy napig pihentetem, és másnap, majd harmadnap megismétlem az egészet. Egy csöpp vizet teszek mindig rá a melegítéskor, hogy ne kapjon oda - ha nagyon folyós lenne, akkor szórjunk rá még cukrot is. Harmadnap forrás után hagyom kicsit kihűni, majd villával kiszedem, és enyhén fahéjas porcukorba forgatom a narancsszeleteket. Üvegben tárolom, és minden karácsonyi édességbe, italba belepakolok belőle egy keveset.

Gyönyörűek ezek a sminkek a fotón, viszont nyitott szemnél a jellegüket elveszítik - de addig is látványosak. Például vacsorához: az ember úgyis lefelé pillog a tányérjába.

Arctisztítás után alaposan, gondosan alapozzuk le a bőrt rózsás tónusú, világos alapozóval. A nyakra, fülre, dekoltázsra is kerüljön belőle. A porpúder is mehet fel a bőrre gazdagon. A szemöldököt elég zselével átfésülni - festék nem kerül rá.

A szemhéjra élénk püspöklila csillám kerül egy csöppet a szemránc fölé is. A mélyítővonalon és a szem alatt két-három mm széles, egyenletes vonalban türkizszínű csillámot viszünk fel. A szempillák fölött ezüstösen csillogó fehér szemhéjtussal húzunk egy lendületes, közepesen vastag vonalat. Fátyolszerű műszempilla kerül a fekete pillákra.

Az arcra rózsaszín pirosítás, a szájra rózsaszín szájkontúr és fehér fényű rózsaszín szájfény kerül.

Szőke lányoknak, kivágott fekete vagy lila, esetleg matt szürke vagy fehér ruhához érdemes kipróbálni a sminket. Bátorság: nem olyan nehéz elkészíteni, és sokkal bájosabban néz ki életben, mint itt a fotón! :)

Az önálló háztartás egyik jó kis játéka, hogy az ember - ha épp van pénze, vagy van kitől ajándékba kérni - kiválaszthatja a saját étkészletét.

Persze hétköznap nem is eszünk itthon, vagy ha mégis: pont jó a készleten kívüli, törhetetlen fehér vagy dundi, virágokkal-tehénkékkel díszített darab, de alkalomra, ünnepre, vendégségre szívesen terítünk valamilyen szép készlettel.

Nos, aki például ilyen edényekkel tálal és terít, az nem egy visszafogott, szelíd, ibolyaszerény ember. Viszont lehet ragyogó, bátor, színes, lenyűgöző :) Mindenesetre pazar ízlése van és nem ijed meg a feltűnő tárgyaktól. Ez akkor jó, ha az egyénisége még ilyen környezetben is feltűnőbb, ragyogóbb, színesebb, mint a háttér: ez a díszlet könnyen agyonnyomja a finomabb hatásokat, diszkrét harmóniákat. Vörös rúzzsal nevető, arnyékszeres nők és kemény állkapcsú, fekete férfiak illenek egy ilyen asztal mellé.

Ez a család biztosan szelídebb :) Egyszerű, letisztult vonalak, természetes - és kevés - díszítés, sima, fényes fehér bevonat. Mellesleg a fehér tányér az, amin minden étel étvágygerjesztő. A színes tányérokon általában nagyon jól mutat egy-egy fogás, mások viszont kétségbeejtően néznek ki rajta. A fehérrel nemigen foghatunk mellé.

Az asztal dekorálása sem jelent soha gondot: az élővirág mindig szépen fog illeni ezekhez a tányérokhoz.

A távol-keleti boltokban most sok hasonló tálat, tálkát lehet kapni. Szerintem gyönyörűek, de tudom: aki a porcelánt szereti, kétszer sem nézne rá egy ilyenre. Pedig ez a fény, ez a szín...

Gyümölcsöket, gyümölcsszemeket, halmokban álló sáfrányos rizst, zöldséges, illatos husokat mind el tudok képzelni bennük - de akár étkezésen kívül is jól használhatók. Ha a hálószobámba tenném őket, akkor a karkötőket vagy a brossokat lehetne bennük tárolni.

Ha már Távol-Kelet, akkor jelenjen meg a tökéletesen letisztult stípus is. Fehér, fekete és vörös- mint a gésák sminkje, mint a három alapszín a keleti filozófiában. És tényleg csak ennyi. Ne tegyünk mellé-alá bambusztárgyakat, alátétet, pálcikát, agyagpohárkát. Legyen minden fehér, fekete vagy piros. Figyeljünk rá, hogy a tökéletes piros árnyalat kicsit hűvös, mindig matt, és egészen enyhén derített. A teríték kompozíciója pedig legyen tökéletes - itt nem csúszhat félre semmi.

A letisztultság jegyében egy nagyon európai, de szintén finom és viszonylag egyszerű étkészletet is mutatok. Egyedül a pohár cirádás, formázott ezüst talpa és a porcelán barnás kerete mellett végigfutó óezüst csík mutatja a fényűzést: egyébként minden olyan finom, hogy csak egészen közelről tűnik fel a részletes, csipkézett kidolgozás.

Valahogy úgy érzem: ilyen étkészletből halkan és csak az etikett szerint szabad enni :) Nem kérjük hangosan a sószórót!

Nosztalgikus, érzékeny, akár szentimentális és női darab ez a kék virágokkal díszített tál és az ezüst, díszes evőeszközök. Amiket nagy gonddal kell tisztogatni étkezés előtt és után. Én ezeket a kéken díszített porcelánokat nagyon-nagyon szeretem a régi, alacsony, akár gerendás mennyezetű konyhákban, sötétre fáradt, barna konyhaszekrényekben díszként, a falon vagy tálalószekrényekben - meghatóan régis és szép darabok.

Enni azonban... hmmm. Képzeljétek el például az aranyló húsleves alól kikandikáló, zöldre sápadt virágokat. Nem túl vonzó.

Finom, puha, piskótaszerű süteményeknek azonban igazán jól áll.

A tökéletes eleganciával ritkán lehet bakot lőni - bár mondjuk műanyag kerti asztalra tényleg nem raknám le ezt a készletet :) A fényes, fehér porcelán szélén filigrán, ezüstfehérrel díszített sávok futnak végig, egymástól ezüst réteggel elválasztva. Gyönyörszép, álomi, hűvös, távolságtartó.

Viszont például - megint - remekül dekorálható. Nincs olyan alkalom, amihez ne lehetne megfelelő kiegészítőkkel szépen feldíszíteni azt az asztalt, amit ezekkel a tányérokkal terítettek meg.

A végére egy gyümölcsökkel és skótkockás szalaggal díszített, vidám porcelánkészlet maradt. Krémszínű az alap, nem fehér - ettől kevésbé hideg az összhatás, és a színes, harapnivaló gyümölcsök tovább élénkítik az összképet. Ha gyerek lennék, biztosan szeretném ezeket az ünnepi tányérokat - szinte látom, ahogy a szülők aggodalmasan méregetik a gyerek kezében a szalagos-körtés csészécskét, hogy mikor zúzódik szét a padlón :)

Nagy, színes csokrok, karácsonykor skótkockás terítő és sok mécses, zöld és vörös szalvéták - könnyen díszíthető és vonzó készlet. Nem, nem igazán elegáns, de mégis szép.

Az egyik legegyszerűbben elkészíthető karácsonyfadísz a flittergömb - viszont jó szem, biztos kéz és határtalan türelem kell hozzá. Igaz, hogy a látványos és csillogó végeredmény miatt megéri :)

Hobbiboltokban kapható hungarocell-gömb kell hozzá, sok-sok fényes flitter, ezüst, arany vagy átlátszó végú gombostűhalom (nem kevés, hanem viszont sok gombostű: minden egyes flittert azzal rögzítünk). Én spirális alakban szoktam feltenni a kis csillogó lapokat a gömbre, de ez elsősorban az egyszínű vagy szabálytalan mintájú gömböknél előnyös: ha mintát szeretnénk kirakni a különböző színekből, akkor rajzoljuk előre vagy szigorúan a mintát követve tűzködjük a flittereket.

A hosszú pihenés alatt teljesen álomkóros lettem: legszívesebben egyik ágytól a másikig támolyognék, és mindegyikben aludnék néhány verset. Ez persze nem túl hatékony, így nem teszem, csak ábrándozom róla.

Erről jutottak eszembe a párnákkal, textillel, baldachinnal, ágytakaróval gazdagított ágyköltemények - hívogatóan néznek ki, és aztán persze nemigen van hely pihenni rajtuk. De látványnak igazán barokkosak és fényűzőek! Nem bánom, akár le is pöckölném a fölösleges párnamennyiséget, és hatalmasakat aludnék a sok puha ágynemű között.

A szigorú, precíz és minimalista modern környezetbe nem illenek. Nyilván. De aki szereti a kényeztetést, az úgysem él ilyenben...

Bár még csak november eleje van, lassan elkezdjük díszbe öltöztetni szívünket és otthonunkat. Nálam is, mint sokaknál, először a kopogtató- vagy más falikoszorú kezdi jelezni az ünnep közeledtét. Meg persze a karácsonyi süteményillatok :)

Válogattam néhány koszorút. Nagyon tetszenek... Olyan jó ilyenkor tervezgetni! Olyat választani, ami illik a házhoz, az őszhöz, a télhez, a többi dekorációhoz, és minden hazatéréskor ünnepre jövünk haza :)

Milyen dús, milyen elegáns, pazar és egyszerű!

Szárított, fényes levelek csokorra kötve és koszúba rendezve, fehér szárazvirággal és barna termésekkel.

Az ember azt gondolná, hogy ezekből az alapanyagokból csakis rusztikus, natúr dolgot lehet összeállítani. Persze, ha ez a koszorú egy kezeletlen, durván ácsolt fafalon lógna, virágos függönyök között, olyan hatást is kelthetne, és igazán kedves látvány volna. A fényes, matt, vörös falon azonban nagyon elegáns - a zöld tökéletes kontrasztot alkot. A fehér szobor és az egyszerű, finom, és tökéletes fehér gyertyák pedig harmonizálnak a virágocskákkal. A karácsonyi szépségről a fénylő felületek és az arany kiegészítők gondoskodnak, és persze az apró gyertyalángok.

Ugyanaz a fal, ugyanazok a gyertyák - bár többen vannak - és ugyanaz a fényes levelekből összeállított alap. Mennyire más mégis!

A barna termések megmaradtak. Barna, vörös és okker őszi levelek kerültek a zöldek közé - gyönyörű, őszi tobzódás koszorúformában. Néhány kalász és hosszú, srága levél is belekerült az összeállításba, így a szigorú kontúr felbomlott, és szabad, kócos lett a végeredmény.

Ez a koszorú így, ahogy van, egészen tökéletes őszre. Ha pedig hasonló színeket választottunk a karácsonyi dekorációhoz, akkor a koszorúra tekerjünk apró, arany fénypöttyökből álló izzósort, és máris gyönyörű karácsonyi dekorációvá válik. Esetleg a gyertyákat is beleállíthatjuk apró, aranyszínű üveg- vagy fémformákba.

Szeretem, amikor ennyire tobzódnak a hűvös színek :) Annyira ellentmondó, a forró hullámzás és a sok jégfehér szín. Egyébként is vonzó az ezüst, a fehér és a bronz harmóniája - számomra mindenképppen. Ti hogy vagytok vele? Bár belátom: olyan hatása van, mintha csupa éles, kemény fémlapból hajlítgatták volna, mintha csak elmennénk mellette, és megsértené a bőrünket, elvágná az ujjunkat. Vagy legalább lefagyasztaná :)

Az alap műhóval és ezüstfehérrel beszórt fenyőkoszorú. Ezt díszítik fémszálas ezüst szalagból hajlított szalagok, ezüstfehér gyümölcsök, bronzszín, lágy szaténszalagok és ezüst hóval befújt termések. Nagyon dúsan és gazdagon, hogy az alapot szinte teljesen el is takarják.

Olyan házban tudom elképzelni, ahol elég hűvös és nagy felületek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy kiemeljék ezeket a díszeket.

Sérülékeny és érzékeny - élővirágos koszorú. Bágyadt szépség, olvadó aranyszínekben. Sárga rózsáj, tobozok, rőtre pirult őszi levelek, arany fények és ezüsttel díszített apró termések alkotják ezt a koszorút. Talán ez a kedvencem, bár nem vagyok biztos benne :)

Olyan a hatása - bár ebben a környezet is biztosan segít - mintha régi kastély kandallója fölött állna, finom, dekadens pusztulásban, nehéz, arabeszkekkel díszített függönyök mögött, mézes illatú boroktól mámoros, lusta, bársonyruhás léhűtők között, akik naphosszat ki sem szállnak a fényes atlaszhuzatú kanapék öléből. Rózsakoszorús, barna lányok rózsaszín és sárga ruhában ülnek a dúsan terített asztal körül, és szőlőt, diót eszegetnek, lábukat hosszan elnyújtják. A gazdagon, arannyal díszített fenyőfa kicsit elfeledve álldogál a sarokban.

Ez pedig sokkal inkább családi műfaj :) Biztosan illatos díszeket is használtak a girland és a koszorú összeállításához. Én biztosan használtam volna. Narancshéjat, narancskarikát, mandarint, citromot, mézeskalácsot, gyömbéres kalácsot, fahéjat, csillagánizst... Ezek olyan gyönyörűek, és olyan illatosak! A sok fa pedig biztosan magába szívja az illatokat, és még az ünnepek után is sokáig viseli ezeket a mennyei illatokat.

A fényes zöld levelek között a fentieken túl garna levelek, termések és gyümölcsök is megjelennek. Erre például nagyon jók az apró almák is, még ha nem is gondolná az ember. Aztán pedig egy ilyen ablakmélyedésben húzzuk fel a térdeinket, terítsük le pléddel, vonjunk bele egy mesekönyvet, és olvassunk fel a kicsiknek.

Nos igen, már éppen hiányoztak a vörös árnyalatok :) Épp ma találtam ki - persze, ez jövő évig nagyjából még ezerszer meg fog változni - hogy jövőre bíbor és püspöklila lesz a karácsonyfa. Mondjuk :) Vissza a fősodorba.

Megint barokkosan dús a koszorú, és a színei is gazdagok. A zöld mellett a fényes, világos fűzöld is megjeleni, a sárga mellett pedig az arany, a barna mellett a vörös sötét és matt árnyalatai. Almák, szárított virágok, kalászok, termések lendületes és szétágazó formát eredményez. Vörös és arany pohárkákban világítanak alatt a mécsesek, aranyszínű a fal - valahogy mégis sikerül megőriznie némi természetességet. A színek pedig tökéletesen alkalmassá teszik később karácsonyi koszorúnak is - mondjuk egy aranyszínű szalaggal áttekerve és masnival díszítve.

Kedves Angyal, vigyázz az itt pihenő szeretteinkre, könnyítsd meg az útjukat, mosolyogj rájuk!