Az étkező morzsás-zajos-élénk helyszín minden lakásban. A reggel kávéillatú, ha kedvem kerekedik vajas kiflit sütni, akkor még a rigók is benézegetnek a szomszéd ezüstfenyőről. Délben kevesen használják, hisz ki van ilyenkor otthon... Legfeljebb az iskolából hazatért gyerek hátizsákja hever az étkező közepén, a gyerek pedig a térdéről eszik a tévé előtt :) Este viszont itt lehet összegyűlni, finomságokat, roppanós salátát, őrjítően buja szószos tésztákat, omlós húsokat eszegetni, egy pohár borral koccintani. És persze itt zajlik az ünnepek egy jelentős része is.

Ebben a lakásban nincs külön szoba az ebédlőnek. A nappali sarkában áll a négyszemélyes asztal, mögötte a gyönyörűséges, földig omló üvegtábla. Az egész olyan meleg és otthonos, hogy szinte azonnal tudnám, hova nyúljak a szalvétáért, melyik szekrényajtó mögött találom az Aspirint, és takarítás után hova kell eltennem a porszívót. Nagyon szép a fény, amiben nem csak az ablak játszik szerepet, de a fényt borostyánszínűre szűrő drapéria és a hatalmas, kazettás tükörfal is. A fényes padló is visszadobálja a sugarakat, a hamvas, krémszínű textilek pedig érzékien találkoznak a cseresznyeszínű fa bútorokkal, elemekkel.

Itt más teendő nem volt, mint szabadon hagyni az ablakot a kilátás felé. Az óceán kékjét behozták a mély, különleges Tiffany csillárral, a fák zöldjét a sarokban álló növénnyel. Mindehhez kellemes, meleg kontrasztként mahagóni árnyalatú bútorokat és vöröses kiegészítőket használtak. A tengerparti hangulathoz a fehér falak is hozzátartoznak.

Aki szereti, annak íme némi neobarokk pompa. Nem tudom, mennyire lehet kényelmes, és pláne jól tisztítható, de kétségtelenül érzékcsiklandozó ennyi arany, fekete és csillogó kristály. Még a székek helyett is fotelok állnak, ami vagy azt jelenti, hogy kényelmetlenül szeretnek enni a lakók, vagy azt, hogy pezsgőn, konyakon és szivaron élnek.

Pihenésképpen hűvös elegancia, fehér, tearózsa és leheletnyi zöld színekben, diófa bútorokkal és bronz kiegészítőkkel. Maga a tökély. Itt is erőteljes, teljes ablakos a megvilágítás. Az előző képpel ellentétben itt nyilván napközben is esznek, élnek, tartózkodnak.

Igazán nem csak ekkora étkezőnél lehet használni ezeket a színeket, sőt, a kicsikben talán még kedvesebben mutat ennyi vidám, élénk árnyalat. A fehér falon gyöngyházas, sötét kandallópárkány, mint a sárkánybőr. A gyertyatartók és lámpaernyők, sőt, a sárga nárciszok alatt a váza is ehhez a színhez hasonlít. A falon türkiz és sárga, a fény a szobában szintén türkiz. A székek lazacszín huzatához illik a függöny lazac és vajsárga színe, ami szinte megegyezik a terítőjével, a már máshol is feltűnő türkiz pedig ezt is tovább színesíti. Fehér, türkiz, lazac, krémsárga és sötét színek kavalkádja, lent a meleg, fent a világos, hűvös színekkel. Egészen tökéletes.

Minden csokoládé-árnyalatú: a falak, a padló, a díszek, a bútorok. Még a lámpa és a gyertyák is. A kandalló tüze olvadóan meleg lehet, csoda, hogy nem olvad körénk a csokoládé-szoba. Hogy azért meg tudjuk a tárgyakat különböztetni egymástól: fehér-sárga virágcsokor és fehér porcelán élénkíti az asztalt és a szoba sarkát. Itt aztán biztosan éhes lesz az ember :) Karácsonyi vacsorához, téli ünnepekhez, gyönyörű. Viktoriánus, szalagos-loknis kislányokat és spánieleket látni a merev ruhás, de nevető felnőttek mellett.