Akármennyire szeretem a nyári gyümölcsöket, azok valahogy mindig feldolgozásra ingerelnek. Nem úgy az ősziek :) Az ősz illatos, kemény héjú, hamvas szépségeit csak úgy, magában szeretem a legjobban. Na, még süteménybe is szívesen sütöm bele őket. Az alma lemény, karcos harapása, a mézédes, illatos körte csorgó leve, a roppanó héjú, illatos muskotály szőlők, a finom hamvú, gyönyörű ruhába öltözött gömbölyű ringlók, szilvák a legszebbek a világon. Utóbbiak színében pedig napokig gyönyörködöm, mielőtt rászánnám magam, hogy megegyem őket :) A szilva színe az egyik legvarázslatosabb dolog a természetben - persze, szigorúan szubjektív szemmel :) De hát nekem ilyen szubjektív szemem van.
A télre felkészülhetünk rostanyagokkal, vitaminokkal, és a szemünket-lelkünket is simogatják az édes, kézbe gömbölyödő gyönyörűségek. Ha máskor ímmel-ámmal fogyasztjuk is a gyümölcsöket, ilyenkor valahogy maguktól gurulnak a tenyerünkbe.
Aztán az aszalt finomságok - khm, nos, azok már nem ilyen egészségesek, de azért ellenállhatatlanok :)