Az őszi reggel puhán ölelő, dédelgető karokkal emel ki az álomból. Lágy ringatással a sötét holdfényből az arany napfény felé nyitja a szemem. A sárga-vörös leveleket kék és zöld ködbe burkolja, a színek összeolvadnak. Lassan, puhán ébredjünk, élvezzük ki a takaró súlyát, a nap első sugarait, igyunk illatos, forró csokoládét, nyáron eltett lekvárból lekváros kenyeret, frissen sütött brióst, mazsolás-vajas süteményt.
A tavasz reggel szikrázó. A levegőben apró csillámok repülnek, mindegyik külön világít, ragyog és sziporkázik, homályossá, világossá, színessé kavarva a körvonalakat. Minden rózsaszín, ezüst, zöld és sárga, mint a gyémánt csillogása vagy a vízfodrok egy bővízű patakon a napfényben. A kora reggel inspiráló és élénk, éneklős, táncolós, repülős. Friss, illatos gyümölcsteát és müzlit, joghurtot kíván az ember. Vagy szórjuk meg mákkal a joghurtot, és keverjünk bele egy csepp mézet - mint az álom!