Évek óta, mióta felnőttnek hihetem magam, az árnyas, túrás, magas égbolt alatti nyaralásokat szerettem a legjobban. Az odavezető út kanyargó hegyi ösvényeit, az erdőben zúgó, sustorgó szelet, a meghitt, hangelnyelő környezetet.
Az ember reggel felébred, nyújtózik, és olyan friss a levegő, hogy szinte megtartja a paplant. Reggelire pirítóshalmok fogynak dundi virslikkel, ropogós paprikával, vagy akár csak vajjal, finom, sárga vajjal, sóval, és vagy három bögre tejeskávé is elfogy fejenként, mire ébrenlétbe tornázzuk magunkat. És azután elindulunk. Egész napos túrák, tükrös vízű, mesei szép hegyi tavak, finom, apró virágok kísérnek a hatalmas fák alatt. Én persze nem tudok ellenállni a köveknek: mindig degeszre tömött zsebbel érkezem a szállásra. Gömbölyű, karcos, csillogó, zafíros, márványos, rózsaszín és zöld szépségeket gyűjtögetek.
Lehet a szállás ilyen, például. Míg az útról nem is látszik: a sétaútnak kis tákolt kalyibát mutat. De a lejtőnek egy kényelmes, fényes, otthonos kis kunyhó támaszkodik: a hatalmas üvegfelelületei rányílnak, rábámulnak a sima kérgű fatörzsekre, az apró levelű, ezerszínű lombokra. Apró, de épp elégséges kis erkélye tökéletes két vendég reggelijéhez, bár a madárdal és a látvány odanyűgözi az embert a székbe, és sosem indul már el kirándulni.
Puha, kényelmes, semleges a berendezés, és kissé rusztikus ízű. Vagy én biztosan olyat tennék bele :) Meghagynám a nyers fa falakat, a fapadlót. Ácsolt ágyat, színes, kék tónusú szőttest, puha fehér rongyszőnyeget használnék, egyszerű vonalú lámpákkal. Az asztal körül ácsolt, párnákkal puhított-vidámított székek lennének. Vigyáznék rá, hogy mivel ide pihenni érkeznek az emberek: a berendezés inkább kényelmes, mint tökéletesen stílusban tartott, rideg és bemutató-jellegű volna. A szúnyoghálóról és a könnyű, világos, de dúsan felrakott függönyökről is gondoskodnék.
Ez pedig egy igazi fa-lak, bár a luxus kategóriából, ha egyáltalán létezik ilyesmi. A fára épült házak a gyerekek kedvencei, mert segítenek kiszakadni a saját közegükből, ahol néha kicsik, idegenek és elnyomottak - és a fejünk fölé emelkedhetnek, ki- és felléphetnek a világból egy másik szintre. De ki ne szeretné ezt átélni felnőtt fejjel is egyszer-egyszer? A saját fára épült kuckónk talán nem elég tágas és kényelmes, de ez itt biztosan az. Cölöpökkel, oszlopokkal megtámogatott, tágas, romantikus - és egyébként fűthető - épület.
Már-már mesei, és ezért néhányak szemében giccses lehet. De kit érdekel, ha gyerekek lehetünk a kedvéért újra, ha csak a nyarlás pár napjára, hetére is? Érdemes mesei jellegű, matt, színes bútorokkal, faragott székekkel, figurális motívumokkal díszíteni belülről. Ellenállhatatlan, varázsos környezetet teremthetünk, ha már a lebegő faházunkon kívül, alul és felül azt találunk.
